Wellness szálló a volt koncentrációs táborban

Višegrad a boszniai Szerb Köztársaság keleti részén fekvő, festői környezetű kisváros. A 16. században épült hídat Ivo Andrić tette világszerte ismertté a Híd a Drinán című regényével. Ide álmondta és építette Emir Košturica Andrićgradot és ez az a város, aminek környékéről az Oszmán Birodalom legtöbb nagyvezére származott.

És ez az a város (igaz, Bosznia-Hercegovinában nem az egyetlen), ahol a háború alatt koncentrációs táborként használt szállodát wellness szállóként üzemeltetik. Egy idegenvezető szerint a Vilina Vlas gyógyfürdő „tökéletes hely egy romantikus estéhez”. Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

A boszniai háború idején, 1992-ben Vilina Vlas parancsnoka Milán Lukić, a Fehér Sasok szerb félkatonai csoport vezetője volt, de ott voltak Arkan és Šešelj harcosai is. A céljuk az volt, hogy a városból „tiszta szerb” település legyen, és semmitől nem riadtak vissza, hogy üldözzék, vagy meggyilkolják a bosnyák lakosokat. Nagyszámú bosnyák civilt öltek meg, sokakat a nevezetes hídon, ahonnan a holttesteket a Drinába dobták.

A Vilina Vlas szállodában bosnyák nőket és lányokat, akik közül sokan még nem voltak 14 évesek, tartottak fogva. A hágai nemzetközi törvényszék nyomozóinak adatai szerint sok foglyot “soha többé nem láttak”. A túlélő nők vallomásai alapján legalább kétszáz nőt tartottak fogva és bántalmaztak szexuálisan a szállodában. Csak tizenöten menekültek meg élve. Sokan, hogy a további megpróbáltatlástól megszabaduljanak, levetették magukat a szálloda legfelső emeletéről, másokat megöltek.  

“Ezen a helyen nincs egyetlen ágy sem, ahol ne erőszakoltak, vagy ne öltek volna meg egy nőt – mondta Bakira Hasečić túlélő. – Bárki, aki tudja, hogy mi történt ott, és csak egy kicsit is normális, nem tölt ott egyetlen éjszakát sem.”

Kim Vercoe ausztrál színésznő sem ismerte a szálló „előéletét”, 2005-ben egy barátja ajánlására olvasta el Andrić könyvét, és annak hatására látogatott Višegradra. Meg akarta nézni a hidat. A Vilina Vlasban foglalt szobát, és maga sem értette, hogy miért, de nem tudott elaludni. „Egész éjjel fent voltam”– mondta a New York Timesnak adott interjújában. Miután hazatért Ausztráliába, mindent elolvasott a helyről, megismerte a szálloda sötét múltját és igazi sokkot kapott. Megtudva, hogy ott bosnyák nőket erőszakoltak meg, pánikrohama lett, nem kapott levegőt, úgy érezte, mintha valaki fojtogatná. Úgy döntött, hogy filmet forgat róluk. „Azoknak akik már nem tudnak beszélni” lett a film címe, rendezője a bosnyák Jasmila Žbanić, egyik szereplője Kim Vercoe.   

Semmi meglepő nincs abban, hogy a Vilina Vlas hotelről ellentmondásos vélemények vannak, mert ez jellemző egész Boszniára. Egyes muzulmán áldozatok azt akarják, hogy az egész épület a földdel váljon egyenlővé, mások szerint addig fenn kell maradnia, amíg az ott történt bűncselekményeket az elkövetők el nem ismerik.  

A szerbek többsége minden háborús folttól meg akar szabadulni, azok, akik ma a szállodában dolgoznak, és akik közül sokan még túl fiatalok ahhoz, hogy bármilyen szerepük is lehetne az 1990-as évek bűncselekményeiben, el akarják felejteni. A háborúnak már csak az említésére is ellenségessé válnak, és azt mondják, „az internet tele van hazugságokkal”.

Olivera Todorović, a višegradi turisztikai ügynökség igazgatója határozottan védi azt az álláspontot, hogy a háborús bűncselekményekről szóló jelentések “túlzottak és igazságtalanok”, azt mondta, szeretné, ha az egész probléma elmúlna, hogy a látogatók élvezhessék a város nevezetességeit. “Igyekszünk elfelejteni a háborús éveket és fejleszteni a turizmust – mondta. – Miért kell folyton a múltról beszélni?”

A polgármester Mladen Djurevic is tagadja, hogy hallott volna nemi erőszakről, kínzásokról Vilina Vlasban, és az sem zavarja, hogy a hágai nemzetközi bíróságon több oldalnyi tanúvallomást tettek közzé ezekről az esetekről. “Nem tudom, mi történt ott – mondta. – Nem érdekel, hogy visszatérjek a múltba. Miért olvasnék erről, ha nem érdekel?”

Bilal Memišević jól fizetett munkát hagyott Dubajban, hogy visszatérjen Višegradra. Ő 1992-ben külföldön tanult, de a szüleit megölték, az emlékük iránti tisztelet hívta haza.

“A szüleim a lehető legmagasabb árat fizették Višegradért, ezért erkölcsi kötelességem volt visszajönni és folytatni a családi gazdálkodást.” Memišević lovakat tenyészt és az önkormányzati közgyűlés egyetlen muzulmán tagja. Nem akarja, hogy a szállodát lebontsák, mert nem az épületen kell bosszút állni. A gyógyfürdő fontos a város gazdasága szempontjából, és mintegy hetven embernek ad munkát. Azt akarja, hogy az áldozatok emlékére helyezzenek el egy táblát a falára. Egyetlen mondatot. “Csak egy mondatot akarunk a falon, amely azt mondja: Itt háborús bűncselekményeket követtek el ekkor és ekkor”.

A boszniai muzulmánoknak nagyon nehéz feldolgozni a háború alatt történteket, és az, hogy a Szerb Köztársaság kormánya idén ingyenes utalványokat kínált az embereknek Vilina Vlas gyógyfürdőbe és más üdülőhelyekre, kiverte a biztosítékot. Online petíciót kezdeményeztek, amiben azt követelik, hogy a Google távolítsa el a keresőből Vilina Vlast. “Ha valaki úgy döntene, hogy az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort wellness üdülővé alakítja, ami tökéletesen alkalmas egy pihentető hétvégi kiruccanásra, a Google azt is engedné népszerűsíteni?” – áll a petícióban, amit már több mint huszonhatezren írtak alá.

Mert még mindig a legfélelmetesebb az, hogy sokan nem értik, mi a probléma azzal, hogy utalványt kínálnak, és meginvitálnak embereket pihenni egy tömegges bűncselekmény helyszínére, ahol tömetes nemi erőszakot, bántalmazást, férfiak, nők és gyerekek kegyetlen meggyilkolását hajtották végre. Ahol ugyanazok a bútorok, szekrények és ágyak vannak, amik a háború alatt, bár a matracokat vélhetően kicserélték, a falakat újrafestették, de az ágykeretek ugyanazok. Néhányon még a háború alatti bevésések is megmaradtak.

El lehet gondolkozni azon, mi a borzalmasabb. Az, ha valaki elhallgatja a szállodában történteket, vagy az, hogy vannak olyanok, akik ennek ismeretében úgy döntenek, hogy ott töltik a szabadidejüket.

Milan Lukićot a hágai nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte háborús bűncselekmények, köztük gyilkosság, kegyetlenség, üldözés és más emberiség elleni bűncselekmények miatt.

Višegradon 1991-ben mintegy 23 000 ember élt, kétharmaduk bosnyák. A 2013-as népszámlálás adatai szerint a népesség kevesebb mint a felére csökkent, és alig több mint tíz százalékuk muzulmán.

kiemelt kép: az áldozatok emlékére emelt oszlop, amire fekete festékkel írták rá a szót: népirtás