A focista és a szarajevói könyvtár

Nem hiszem, hogy sokat tévedek, ha azt gondolom, hogy az egész világ elborzadva nézte azokat a képeket, amik a boszniai háború egyik legnagyobb veszteségét mutatták, a szarajevói Vijećnica, a nemzeti és egyetemi könyvtár lángokban álló épületét. 1992. augusztus 25-26 éjszaka több mint kétmillió könyv, újság, térképek, folyóiratok, pótolhatatlan dokumentumok semmisültek meg. Az épületben tárolt értékek kilencven százaléka.

A szarajevóiak a város ikonikus épületének felgyújtásán túl döbbenten álltak azelőtt, hogy a Szerb Köztársaság hadseregének a várost bombázó egységét Tomislav Šipčić vezérőrnagy, hadtestparancsnok irányította.

Šipčić 1960-ban érkezett Szarajevóba a dél-boszniai Bilećaból és igazolt Bosznia-Hercegovina minden bizonnyal leghíresebb labdarúgó klubjába, a Željezničarba. Középpályásként lett játékostársa a legendás focistáknak, köztük Ivica Osimnak. Rövid ideig játszott a csapatban, Ljubljanába költözött, elvégezte a katonai akadémiát. A második ligás ljubljanai Olimpia csapatában futballozott.

A délszláv háború a jugoszláv néphadsereg ljubljanai brigádja parancsnoki posztján találta.  1991 nyarán három, a későbbiekben egymás ellenfeleivé váló tábornok volt ott szolgálatban: Vahid Karavelić, Vinko Pandurević és Tomislav Šipčić. Mindhárman magasbeosztású katonai vezetők lettek. Karavelić Bosznia-Hercegovina hadserege első hadtestének parancsnoka, Pandurević a Szerb Köztársaság hadserege Zvornik brigádjának, Šipčić a Szerb Köztársaság hadserege szarajevói hadtestének parancsnoka. 

A Szarajevóról szóló Ostrom és védelem 1992–1995 c. könyvében Karavelić tábornok így emlékezett Šipčić akkori parancsnoki szerepére:

„A parancsnokom akkor Tomislav Šipčić ezredes volt, a zászlóaljban pedig az egyik helyettesem Vinko Pandurević, aki később Ratko Mladić közeli munkatársa lett. Amikor az ellenségeskedés Ljubljanában kezdődött, Szlovénia Területi Védelmi egységei körülvették a laktanyánkat. Šipčić elrendelte, hogy az ágyúkat és tarackokat irányítsák a Cankar házra, a város központjában álló fõ politikai létesítményre. Amikor a szlovén védelmi egység lekapcsolta a laktanyánk villamosenergia- és vízellátását, Šipčić azzal fenyegetőzött, hogy lövetni fogja a városközpontot, ha az ellátás nem áll helyre. Elrendelte a laktanya környékének aláaknázását. Jól összeveszett velem, mert én nem teljesítettem ezt a parancsot, de volt, aki megtette és Šipčić elrendelte, hogy senki nem hagyhatja el a kaszárnyát. Parancsba adta, hogy lőni kell mindenkire, aki megpróbál kijutni. Ennek ellenére sok újonc inkább vállalta éjszaka a laktanya körüli aknamezőn való átjutás kockázatát, minthogy saját honfitársai ellen harcoljon.”

Ami Ljubljanában nem történt meg, azt Šipčić megtette Szarajevóban.  A Željo középpályása halálos gránátokkal lövette a várost. Egyikük 26 embert megölt, száznyolcat megsebesített, miközben kenyérért álltak sorban 1992. május 27-én az akkori Vase Miskina utcában.

A hadtest a parancsnoksága alatt 1992. májustól szeptemberig 138 gyereket, több mint 1200 polgári lakost ölt meg, megsemmisítette a szarajevói Keleti Intézetet, a Zetra olimpiai csarnokot és a Skenderija Ifjúsági Központot. Egy volt Željezničar játékos, akit mind a klub, mind a város saját gyermekeként fogadott, így mondott köszönetet a klubnak, a városnak és Szarajevó polgárainak.

Ha ez még nem lenne elég, Šipčić Tomislav a modernkori hadviselés történetének egyik legszörnyűbb hazugságát ötölte ki. A belgrádi Politika c. napilap is lehozta azt a hazug vádaskodását 1992. július 16-i számában, hogy bosnyák katonák szerb gyermekeket dobtak az oroszlánok közé a szarajevói állatkertben. Ijesztő!

Šipčićet 1992. szeptemberben leváltották, Belgrádba költözött, majd két évvel később nyugdíjba ment. És azóta is nyugodtan, szabad emberként él a város-és kultúraromboló  középpályás a szerb fővárosban. Annak ellenére, hogy körülötte mindenkit, a szarajevói hadtestparancsnoki tisztségben őt követőket, Stanislav Galićot és Dragormir Miloševićet is megvádolták és elítélték a hágai nemzetközi bíróságon. Előbbit életfogytiglani, utóbbit 33 év börtönre.

Az ostrom alatt interjút adott a Grbavica negyedben megjelenő önkormányzati újságnak, amiben azt mondta, „a háború is egy mérkőzés.” Elmondta, hogy a Željezničarnál töltött időszakból még harminc év után is a szíve fölött, a zsebében őriz egy fényképet, amin Duspar, Radović, Štaka, Kapidžić, Jovičević, Gašić, Osim, Jusufbegović, Vrebac és Kulović, vagyis a legendás csapat látható.  

A Nemzetközi Jogi Intézet 2011. január 31-én büntetőeljárást indított ellene, a hágai ügyészség emberei előtt Belgrádban tett nyilatkozatot, amit azok elfogadtak. Azt mondja, ezen kívül őt soha senki nem kérdezte, hogy mit tett, soha nem idézték be még tanúnak sem. Szerinte semmiben semmi felelőssége nincs. És az életművész, sikertelen focista gondoltalanul, bűntudat és szégyenérzet nélkül él.

forrás: AJB