A szarajevói Inat Kuća meséje
Egyszer régen, valamikor a 17. században Szarajevó városa úgy határozott, hogy dzsámit épít a Mekkába induló zarándokoknak, mert kellett egy hely, ahol az indulás előtt összegyűlnek az emberek. A tervezők eldöntötték, hogy a dzsámit a Miljacka folyó bal partján, a Szarajevóból kelet felé kivezető út mellett építik fel. Amikor már mindent előkészítettek és elrendeltek, maradt még egy kicsi ház, ami akadályozta a dzsámi építését.
A város vezetői bekopogtattak a házba és elmondták, hogy szeretnék szabaddá tenni az utat az új dzsámihoz, ahhoz azonban le kell bontani a házat. Ellentételezésként a tulajdonos választhat magának a városban bárhol telket és építenek neki rá egy szép házat. Az elöljáró legnagyobb meglepetésére a válasz „nem” volt. Nem segített az ígéret a szép házról, a gazdagságról. Az öreg Benderija azt válaszolta, hogy nincs az a pénz, amiért megengedné, hogy a házát lerombolják.
Hosszú napokig tartott a fenyegetés, amíg végül egyezségre jutottak. Az öreg beleegyezett, hogy a házát a Miljacka másik partjára viszik, és ott építik fel újra tégláról téglára. Rövidesen újra állt a ház a mai Vijećnica helyén, a folyó másik partján megépült a Hadžijska dzsámi. Szarajevó folytatta tovább békés életét.
Egyszer régen, a 19. század végén a városi elöljárók arról döntöttek, hogy házat építenek a városi tanácsnak, ahova beköltözne Bosznia-Hercegovina kormánya. Egy impozáns épületet akartak építtetni, ami képviseli a Kelet és a Nyugat találkozását Szarajevó bejáratánál. A terep előkészítéséhez le kellett bontani két fogadót, nem is volt ezzel semmi baj, de maradt még egy kicsi ház, ami akadályozta a tanácsháza építését.
A város vezetői bekopogtattak a házba és elmondták, hogy szeretnék szabaddá tenni az utat az új épületig, ahhoz azonban le kell bontani a házat. Ellentételezésként a tulajdonos választhat magának a városban bárhol telket és építenek neki rá egy szép házat.
A legnagyobb meglepetésükre a következő választ kapták: „a szépapám nem akarta lerombolni ezt a házat, én sem mondok rá igent. Ha akarjátok ezt a területet, vigyétek a házamat oda, ahol 200 évvel ezelőtt volt!” Nem sokkal ezután a kicsi házat tégláról téglára átvitték a régi helyére, a Miljacka bal partjára. Szarajevó élte tovább békés életét.
Néhány évvel ezelőtt egy fiatal tervező a Miljacka bal partjának rendezését készítette elő. Amikor a főnöke megkérdezte tőle, mit fog kezdeni azzal a kis házzal a folyóparton, azt válaszolta, hogy a házat lebontják, a tulajdonos pedig kaphat egy lakást az egyik új lakótelepen. A főnök erre széttépte a tervet, a fiatal tervezőt pedig elküldte a könyvtárba, hogy olvassa el az Inat kuća történetét.
Az Inat kuća („csakazértis”, a Dacoló ház) ma is áll, tradicionális bosnyák étterem működik benne felséges ételekkel. Sokan azt mondják, ez a bosnyák „keményfejűség” bizonyítéka.
