1975. szeptember 30. Bejrut

Negyvenöt évvel ezelőtt,  ezen a napon éjjel 23.10 perckor indult végzetes útjára a Malév 240-es járata, „a „Bejrut”. Sok legenda szövi át a máig hivatalosan tisztázatlan körülmények között bekövetkezett katasztrófát. A maléves kollégák, akik akkor már a vállalatnál dolgoztak, ott voltak a gép előkészítésénél, indulásánál, ismerték a járat üzemelésének körülményeit, szinte kivétel nélkül meg vannak győződve róla, hogy a repülőgépünket lelőtték. Több min négy évtized távlatából is erős indulatokat vált ki, hogy a mindenkori kormányok azóta sem tettek meg mindent azért, hogy a roncsot, az áldozatokat a hullámsírból a felszínre hozzák és megismertessék velünk a HA-LCI katasztrófájának valós történetét. 

„Tragikusan gyászos nap a magyar polgári repülés történetében. Gépünket, a HA-LCI lajstromjelű TU-154-est a bejrúti leszállási manőver közben rakétatalálat érte, kivédhetetlenül a tengerbe csapódott. A teljes személyzet és az 51 utas egy értelmetlen háborúskodás ártalmatlan áldozatai lettek” – írta a Malév főpilótája, repülési igazgatója, Dr. Fülöp András a Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében. 

A repülést szolgálták c. könyvemben a felesége így emlékezett a történtekre:   

“Q       Ha már itt tartunk, hogy élte meg a sorozatos katasztrófákat?

Nagyon rosszul, rettenetesen nehezen. Búskomor volt.

Q       Mert sajnos a szerencsétlenségek nem kis hányada pilótahibára visszavezethető volt.                                               

Igen, sajnos emberi hibák voltak. A bejrutin kívül volt még egy olyan katasztrófa, ami mögött ott állt a kérdőjel. A koppenhágai, a Szentgyörgyi Dezső vezette repülőgép szerencsétlenség. Dezső felkészültsége, szaktudása, minden gyanún felül álló kiváló képzettsége kizárta, hogy ő elkövetett volna olyan hibát, ami után egy ilyen szörnyűség bekövetkezzen. Sajnos az összes többi katasztrófában a pilótákat lehetett elmarasztalni, egyedül Pintér Jancsit nem. Pintér Jancsi is kiváló szakember volt, azt a repülőgépet lelőtték.

Q       Bandi ment ki a baleset után, ugye?

Igen, és beszélt olyan emberekkel, akik például a bejruti irányító toronyban akkor teljesítettek szolgálatot. Egyikük elmondta, látta, ahogy a repülőgép felrobban, és darabjaira hullva belezuhan a tengerbe.

Q       De erről nem volt szabad beszélni.

Nem, nem volt szabad. Amikor hazajött, kihallgatta őt valaki a vezetésből. Ott elmondta ezeket a tapasztalatokat, és azt mondta: ide bökd a tűt, ha Pintér Jancsi hajszálnyi hibát is elkövetett ebben a katasztrófában. Az illető akkor azt mondta: Bandi, meg ne tudjam, hogy erről a dologról bárkinek, bárhol, akár csak egyetlen szót is szól. Ezt nem engedhetjük meg. Ennek politikai és biztosítási okai voltak. (Dr. Fülöp Andrásné, Marika)

Álljunk meg egy pillanatra, felejtkezzünk meg a vitákról, a véleménykülönbségekről és hajtsunk fejet egykori kollégáink, barátaink, az utasok emléke előtt.  

Pintér János parancsnok

Kvasz Károly másodpilóta

Horváth István fedélzeti mérnök

Mohovits Árpád pilóta

Majoros László utazó szerelő

Kmeth Ágnes

Fried Richárd

Szentpály Mercedesz

Herczeg Lászlóné

Németh Lászlóné légiutaskísérők

fotó: wikipedia