A magyar légiközlekedés újraindítása – a Maszovlet megalakulása

A II. világháborúban Magyarország valamennyi repülőtere megsemmisült, a pusztítás következtében nem maradt egyetlen repülőgép, repülőgép kiszolgáló berendezés sem. A semmiből kellett újra megkezdeni a magyar légiközlekedés felépítését. Ezt a teljesen romokban lévő ország saját erőből nem tudta megtenni, külső segítségre pedig csak a Szovjetuniótól számíthatott. 

Megalakult a közös vállalat

1946. március 29-én írták alá a megállapodást a Malév jogelődjének, a Maszovletnek (Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt) létrejöttéről 27 millió pengő alaptőkével. Az alapítólevél értelmében a légitársaság jogosult lett a légiközlekedés szervezésére, utas-, poggyász-, posta- és áruszállítások lebonyolítására belföldön és külföldön egyaránt. A Maszovlet 2700 darab részvénye fele-fele arányban került a magyar és a szovjet állam tulajdonába. Az alaptőkéből csak 40 részvényt jegyeztek készpénzben, a többit a két fél apportja fedezte. A magyar fél biztosította a repülőtereket, a szükséges munkaerőt, a szovjetek a repülőgépeket, kiszolgáló berendezéseket és a kiképző személyzetet. Megérkezett a szovjet fél vállalásaként a flotta: öt darab 21 személyes Li-2-es és ugyancsak öt darab háromüléses Po-2-es taxigép.

Az első járatok 1946. október 15-én szálltak fel a budaörsi repülőtérről Szombathelyre és Debrecenbe. A következő években a belföldi járatok száma jelentősen megnőtt, a célállomások: Szeged, Győr, Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa voltak.

Légikisasszonyokat keresnek

A Szabad Nép 1946. december 29-i számában jelent meg az alábbi felhívás:

„Légikisasszonyokat, stewardesseket keres a Maszovlet 1947-ben induló külföldi légijáratai részére. Jó megjelenésű, fiatal hölgyek jelentkezzenek, akik legalább két idegen nyelven beszélnek és nem szédülősek. Mi mindent kell csinálni egy légikisasszonynak? A légikisasszony kezeli a jegyeket, teát, feketét, szendvicset szolgál fel az utasoknak. Az ő dolguk ezen kívül a légibetegek megsegítése, megnyugtatása is. A megfelelőnek ítélt jelentkezőket megvizsgálják: nem szédülősek-e. A makkegészségesek tanfolyamra kerülnek. Három hét alatt meg kell ismerniük munkahelyüket: a repülőgépet. Meg kell tanulniuk egy csomó légikifejezést két nyelven. (Persze az idegen nyelvet nem ezen a háromhetes tanfolyamon kell megtanulni!) Gyakorlati bemutatókon nézik meg azt is, hogy kell ügyesen és ízlésesen tálalniuk.

Az eddigi jelentkezők legtöbbje húsz-huszonkét éves. De akadt két negyven éven felüli hölgy is, aki fiatal lánynak érezte magát és szerencsét próbált. Akad közöttük gimnáziumi tanárnő, áruházi árusítónő, minisztériumi tisztviselő és asszony egyaránt. Amint aláírják a magyar békeszerződést, megindulhat a rendszeres külföldi repülőszolgálat. Remélhetőleg még tavasszal. Minden gépen lesz egy-egy légikisasszony. Fizetésük a berepült kilométerekkel arányos.

Újszerű, érdekes és nehéz pálya ez, de akik vállalkoznak rá, egészen bizonyosan még a szélviharok hátán is megállják a helyüket.”  

A hirdetésre százötvenen jelentkeztek, tizenegy hölgyet vettek fel és kezdték meg a tanfolyamot. A vizsgák után végül négyen feleltek meg a speciális elvárásoknak. A fizetésük 7-800 forint volt.

Pilóták kerestetnek

1947. március 22-én az Új szó című lapban is megjelent egy felhívás:

„Pilóták kerestetnek. A Maszovletnek jelenleg 15 pilótája van. Jövedelmük 1000-1500 forint közül mozog. Napi négy órát tartózkodnak a levegőben.”

Az első külföldi menetrendszerinti járat 1947. június 19-én indult Prágába, majd kéthetente Bukarestbe is.