A belgrádi Öreg repülőtér története
Egyre kevesebben tudják, hogy a Szerb, Horvát, Szlovén Királyság fővárosában a mai Új Belgrád városrészben, a jelenlegi Milutin Milanković és az Omladinski brigad utca között az 1920-as évektől Európa egyik legjelentősebb nemzetközi repülőtere üzemelt.
A repülőtér építésének előkészületei
A repülőtér építésének az I. világháború után lettek meg a feltételei. A nemzetközi légiközlekedésről szóló első egyezmény 1919 évi aláírásával, valamint a kötelezettségvállalás miatt, hogy a Franco- Roumanie francia-román társaságnak leszállási lehetőséget biztosítanak Belgrád közelében, 1923-ban megkezdődött a terep előkészítése az építkezéshez. A honvédelmi minisztérium ehhez megvásárolt egy körülbelül 20 négyzetkilométernyi pusztaságot, konkrétan legelőt azzal a feltétellel, hogy azon továbbra is legeltethetnek, amikor a pályát repülőgépek nem használják. Habár a környezete mocsaras, ezt a részt nem befolyásolta a Száva magas vízállása sem, ez biztonságosan száraz terület volt.
Az Orient expressz konkurenciája
A Franco-Roumanie Párizsból tervezett légijáratot indítani az Orient expressz konkurenciájaként Isztambulba, de szüksége volt útközbeni leszállóhelyre, és ezt ajánlotta fel a szerb fővárosnak. Amikor láthatóvá vált, hogy a Belgrád közeli repülőtér nem fog a kívánt határidőre elkészülni, az állam úgy döntött, hogy ideiglenes repülőteret létesít Pančevonál (Pancsovánál).
1923. március 25-től az ott kialakított minimális feltételekkel megindult a rendszeres légiforgalom Isztambul mellett Párizsba, Strasbourgba, Prágába, Bécsbe, Budapestre, Belgrádba és Bukarestbe. Ezen a napon landolt a francia-román légiközlekedési társaság, a CFRNA (Compagnie Franco – Roumanie de Navigation Aérienne), az Air France elődjének első repülőgépe a Bleriot Spad 46 (F-AEGS). Amiatt, hogy a repülőtér néha legelőként is funkcionált, a pilótának leszállás előtt több kört is le kellett írni a repülőtér fölött, hogy meggyőződjön róla, hogy biztonságosan le tud szállni. Az érkező utasokat autóbuszok szállították Pancsovába, ahonnan hajóval vitték tovább Belgrádba, mert még nem volt híd a Dunán.
A Franco- Roumanie, hogy az Orient expressznek valódi konkurenciája legyen, rövidesen megindította a világ első éjszakai járatát. 1923. szeptember 9-10. közötti éjszakán indult Belgrád-Bukarest útvonalon. Öt óra tíz perc repülés után egy speciálisan módosított, éjszaka repülésre tervezett három hajtóműves Caudron C-61bis repülőgép (F-AFCP) nyolc utassal és két fős személyzettel (pilóta és navigátor) leszállt Bukarestben.
A polgári légiforgalom megindulása
A Belgrád repülőtér 1927. március 25-én nyílt meg. Repülős körökben úgy is emlegették, hogy Bežanijski repülőtér, a közeli település nevéből, de Zimony repülőtérnek is ismerték, mert a terület közigazgatásilag az akkor még önálló városhoz tartozott. Ide kerültek az újvidéki repülőtérről a repülőgépek és az eszközök, ami konkrétan két Dewoitine típusú vadászrepülőt jelentett. Később ezek képezték a Hatodik vadászrepülő ezred alapját.
A megnyitó után rövidesen megindult a polgári légiforgalom. Az embereket lenyűgözte a légiközlekedés és a szerb királyság sok pénzt fektetett bele. A két világháború között Jugoszláviában hat repülőgépgyár, két repülőgépmotor gyár és több üzem működött, amik a repülőgépekhez szükséges műszereket, az ejtőernyőket, egyéb felszereléseket gyártották. Az első belföldi járat Belgrád-Zágráb között volt újságírókkal a fedélzeten. Az első járatokat Lockheed Electra és Potez 25 típusú gépek teljesítették.
Légitársaság alapítása
A repülőtér építésével párhuzamosan folyt az első nemzeti légitársaság, az Aeroput alapítása is. 1927. június 17-én a Kereskedelmi bíróság bejegyezte az első szerb polgári légiközlekedési vállalatot. Ez a forgalom növekedését is jelentette, és néhány éven belül szükségessé vált a repülőtér kapacitásának bővítése.
A Belgrad repülőtér katonai-civil vegyes repülőtér volt. Kezdetben kényelmi szolgáltatások szinte egyáltalán nem voltak, kaszárnya, egyéb katonai létesítmények, hat nagy beton hangár és néhány kisebb fémszerkezetes épület állt a területen. Az építkezés második ütemében 1929-1932 között építettek két új füves pályát, üzemanyag raktárat, egy modern fogadóépületet, ahol helyet kapott a rendőrség, posta, távírda, étterem nagy terasszal és irodák. Itt volt a székhelye az Aeroput légitársaságnak, külföldi légitársaságoknak és itt volt a légügyi hatóság is.
A repülőtér fejlesztése
Az 1930-as évek közepén a pálya 2900 méter hosszú volt, ami lehetővé tette az akkori legnagyobb repülőgépek leszállását is, és alkalmas volt éjszakai repülésre is.
Milutin Milanković mérnök tervei alapján épült meg a két 40 x 47,7 méter alapterületű, 7 méter magas hangár, amihez hasonlót később Kraljevo katonai repülőterén, Zágrábban és Szkopjéban is építettek.
A repülőtér a várostól mindössze 5 kilométerre volt, megnyitása után jelentős forgalmat bonyolított le. 1939-1940-ben naponta 14 polgári utasszállító repülőgép szállt le és fel. Az első női pilóták is Szerbiában voltak.
A II. világháború rombolása
A repülőtér és a szerbiai légiforgalom fejlődése a II. világháború alatt tört meg. 1941. április 6-án és 7-én innen szálltak fel Belgrád védelmére a Hatodik vadászrepülő ezred 102. rajának pilótái. A repülőtér felett és környékén több súlyos légicsata zajlott, a támadásokban a repülőgépek jó része, a műszaki bázis és a pálya is megsemmisült. Belgrád bevételekor a németeknek azonban stratégiai szempontból szükségük volt a repülőtérre, ezért egy új, 1600 méteres pályát és új gurulóutakat építettek.
A szövetségesek 1944 tavaszán és nyarán jó néhány bombatámadást intéztek a repülőtér ellen. A hangárok és egyéb létesítmények megsemmisültek vagy súlyosan megsérültek. Csak néhány nappal Belgrád és Zimony felszabadulása előtt a németek a repülőtér még megmaradt épületeit aláaknázták és felrobbantották.
“Öreg repülőtér”
A háború után a fogadóépületet részben felújították és 1946 elején újra megnyitották. Az ötvenes évek elején meghosszabbították a pályát, hogy alkalmas legyen a kor legnagyobb gépeinek fogadására. 1947-1962 között a repülőtér volt a bázisa az akkor már JAT névre hallgató jugoszláv légitársaságnak.
A háború után kezdték tervezni és építeni a jelenlegi Nikola Tesla légikikötőt. A tervezéssel egyidőben már „Öreg repülőtérnek” hívták a Belgrád repülőteret.
A helyén ma az Airport city névre keresztelt bevásárló központ áll, aminek része a régről egyedüliként megmaradt egykori Milanković féle hangár.
Fotók: EX-YU Avioation, Arhiv Predraga Lažetića, Zavod za zastitu spomenika kulturegrada Beograda
kiemelt kép: Belgrad repülőtér
