A boszniai háború első polgári áldozatainak emlékére

2001 óta április 5-e Szarajevóban a tiszteletadásé, a fejethajtásé, az emlékezésé két fiatal lány emléktáblájánál a Miljackán átívelő róluk elnevezett kis hídon. Suada Dilberović és Olga Sučić Szarajevó ostromának első polgári áldozatai voltak 1992. április 5-én. 

Azon a napon a boszniai főváros lakói békés felvonulást szerveztek, ezrek vonultak keresztül a városon zászlókkal, Tito arcképével és transzparensekkel. Az összegyűlt ezrek a város kettészakítása, a viszály ellen, a szabadságért tüntettek. „Mi békét akarunk!”, „Ez Szarajevó, békét akarunk!” Ezek a feliratok voltak a táblákon.

„Megyek megvédeni Szarajevómat” – mondta Suada amikor eljött otthonról, és Olgával együtt csatlakozott a sokasághoz. Amikor a tömeg az akkor Vrbanjanak nevezett hídhoz ért, lövéseket hallottak a Jugoszláv Néphadsereg közeli laktanyájából, a Holiday Inn szálloda tetejéről pedig orvlövészek lőtték a tüntetőket.  

Előbb a 24 éves Suadát találták el, néhány perccel később a 34 éves Olgát. Suada utolsó szavai ezek voltak: „azért ez Szarajevó.” Olga a kórházba szállítás alatt halt meg. Sokan sérültek meg azon a napon köztük sok gyerek is.

Másnap, 1992. április 6. Szarajevó ostromának és a “gonosznak” a kezdete. Az emberek nem tudták, hogy mi fog történni a következő 44 hónapban. Akkor a szarajevói polgároknak még fogalmuk sem volt, mi történhet. Aztán elkezdődött az ostrom, egy ostrom, egy élő pokol, ahol gyilkoltak, tízezrek sebesültek meg, lemészároltak sokezer ártatlan civilt.

“Teljes elszigeteltségben éltünk áram, víz, gáz nélkül. Minden nélkül, ami egy normális embert normálissá tesz, de túléltük” – mondta a Háború civil áldozatai egyesület elnöke az emléktáblánál.

Szarajevó ostroma 1425 nappal később, 1996. február 29-én ért véget. Ezalatt az idő alatt körülbelül 350 000 városlakó minden nap támadásoknak, bombázásoknak, orvlövészek golyóinak volt kitéve. Naponta több mint 300 gránátot lőttek ki a városra a környező hegyekből, ahol a Jugoszláv Néphadsereg katonái a Szerb Köztársaság hadseregének katonáival együtt támadták és tartották ostrom alatt a várost hosszabb ideig, mint a második világháborúban Sztálingrádot. 

Csak a védők eltökéltségének és erőfeszítéseinek köszönhető, hogy nem sikerült elfoglalniuk Szarajevót. A polgárok többsége kezdetben szinte puszta kézzel, tornacipőben és farmerben, minimálisan felfegyverkezve kelt a város védelmére. 

Az ostrom négy éve alatt 11 541 szarajevói halt meg, köztük 1 601 gyerek. A háború utáni kutatások szerint a legtöbben, az összes halott közel négyötöde a háború első két évében.  Legkevesebb ötvenezren sebesültek meg gránát támadásokban és szereztek maradandó sérüléseket. 

Az egykori Vrbanja hidat a fiatalok emlékére Suada és Olga hídnak nevezik. 2001. április 6-án állították fel az emléktáblát. Itt helyezik el évről évre a megemlékezés virágait családtagok, szarajevóiak és dubrovnikiak, mert Suada a horvát tengerparti város szülötte volt, Szarajevóban az orvosi egyetemen tanult.