Bosznia-Hercegovina,  EX-YU

Szarajevót védő szerb tábornok halálának évfordulóján

Két évvel ezelőtt, 2021. április 8-án 84 éves korában hosszú betegség után halt meg Jovan Divjak. Egy szerb tábornok, aki Szarajevó védelmét vezette. Belgrádban született, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) tisztje volt.  

Egy szerb tábornok, aki Szarajevó védelmét vezette.

Az 1960-as években hadnagyként érkezett Szarajevóba.  1991-ben, nem sokkal a háború előtt egy katonai bíróság elítélte, amiért hivatalosan dezertált és csatlakozott a Bosznia-Hercegovinai köztársaság hadseregéhez. A szarajevói katonai akadémia egykori diákjai az egyik legjobb tanárként emlékeznek rá, a szarajevóiak ma is szuperlatívuszokban beszélnek róla. Nemcsak hogy Szarajevóban maradt, ő volt a szerb, aki Szarajevó más szerbekkel szembeni védelmének parancsnoka lett. Szimbolikus jelentőségű. Bosznia muzulmánok uralta hadsereg parancsnokságának egyetlen szerb tagja a százezer ember életét követelő háborúban.

Ne lőj!

1992. május 3-án késő délután mondta ezt egy ENSZ páncélozott járműre felmászva, és próbálta ílymódon sikertelenül megakadályozni, hogy lőjenek a városból visszavonuló JNA katonákra. Az előző nap Lisszabonból hazatérő Alija Izetbegović elnököt és kíséretét a repülőtéren a szerbek elfogták és a Lukavica laktanyába vitték. Elengedésének feltétele volt, hogy a JNA városban állomásozó alakulatának tagjai és a családtagok szabadon elhagyhassák a várost. Erről megállapodás született a két fél és az UNPROFOR között. Igyekeztek a fegyveresekhez eljuttatni a felszólítást a tűzszünetről, ám ez elég nagy nehézségbe ütközött, mivel a szerbek május 2-án általános támadást indítottak a város ellen, lebombázták a postát, az energiaszolgáltató állomásokat, a fél város áram nélkül volt, a másik fele a bombázásoktól félve az óvóhelyeken, pincékben tartózkodott.

Ne pucaj! Ne pucaj!

Így indult el a konvoj és a Dobrovoljačka utcában a boszniai erők tüzet nyitottak rájuk. Divjak egy hangosbeszélőn kiabálva próbálta csillapítani a helyzetet. Az összetűzésnek hat halálos áldozata volt.   

A háború vége felé más területen kezdett el dolgozni, mert a parancsnokság egyes tagjai országos nyomásra már nem bíztak benne. „Már nem volt annyira szükségük rám.” Ezért 1994-ben létrehozta az „Oktatás építi Bosznia-Hercegovinát” elnevezésű jótékonysági szervezetet a háborúban az egyik vagy mindkét szülőjét elvesztő gyerekek megsegítésére.   

A háború után a hadseregtől nyugdíjba ment és teljes erővel a humanitárius munka felé fordult.

Egy ember, aki nem ehhez a világhoz tartozott

Rendkívül kifinomult ember volt, úriember a szó valódi értelmében. Példa arra, amit tisztnek és úriembernek neveznek – monda róla egy szarajevói a BBC-nek. – Igazi kulturális munkás. Nem lehetett olyan kiállítás vagy kulturális esemény, ahol ne lett volna ott. Az emberek körbevették, megölelték.”

A szerbek továbbra is árulónak tekintették, a szerbiai ügyészség vádat emelt ellene a visszavonuló JNA konvojjal összefüggésben, és elfogatóparancsot adott ki. Ennek alapján 2011-ben Bécsben letartóztatták. Egy osztrák bíróság azonban szabadon engedte azzal, hogy nem tudják garantálni ügyének igazságos tárgyalását Szerbiában. Két évvel később a hágai nemzetközi bíróság úgy döntött, hogy nincs alapja a vádelemelésnek Divjak ellen.

Mítosz marad, Szarajevó ikonja

Az „Oktatás építi Bosznia-Hercegovinát” Egyesületnek Jovan Divjak 27 éven át volt a vezetője. A szervezet abban is különbözött az országszerte működő más hasonló humanitárius egyesülettől, hogy míg azok jellemzően a mártírok, a harcban elesettek gyermekeit karolták fel, addig ők minden félárván, árván maradt gyermeket befogadtak. Azokat is, akiknek a szüleit például fogolyként, vagy éppen menekülés közben ölték meg. Vallásra, nemzetiségre, státuszra való tekintet nélkül támogatnak.

Az „Oktatás építi Bosznia-Hercegovinát” Egyesületnek Jovan Divjak 27 éven át volt a vezetője.

Évente többszáz ösztöndíjasuk van. Az elmúlt közel három évtizedben több mint hétezer gyerek tanulhatott ösztöndíjasként Európa 18 országában, Kanadában és Uruguayban. Évről-évre táborokat szerveznek, ahol a gyerekeket a sokszínűségre és a tolerancia elfogadására tanítják. „Olyan fiatalokról van szó, akiknek vallásra, nemzetiségre vagy bármilyen más hovatartozásra való tekintet nélkül együtt kell dolgozniuk és együtt kell élniük” – mondta Divjak egy interjúban.

Az Egyesület állami részvétel nélkül, csak az adományozók támogatásával működik. Az átlagos havi ösztöndíj 30-50 euró, de munkájuk nem csak a pénzről szól. Erkölcsi támogatást nyújtanak minden gyereknek. Divjak tisztában volt vele, hogy sok gyereknek problémái lesznek a háború után a poszttraumás stressz zavarral.

2003 óta az Egyesület nem csak a háborúban egyik vagy mindkét szülőjét elvesztő gyerekeknek, hanem az egyedül maradt szülőknek is igyekszik segítséget nyújtani. A projektben résztvevők összetétele mára kicsit megváltozott. ma már több a kisebbséghez tartozó. Romák, speciális igényű gyerekek és mások, akik nehéz körülmények között élnek. Magas a munkanélküliség, a szegénység és ezek a gyerekek is sok traumával szembesülnek.

Kritikus hang

Jovan Divjak nem volt elégedett Bosznia helyzetével évtizedekkel a háború vége után. Úgy látta, hogy a fiatalok körében nagyobb a gyűlölet, mint a háborút túlélők között. Véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma az ország oktatási rendszere. A tíz kantonban és a két országrészben különböző tematika szerint tanítanak, ezek sokszor nemzeti nézetekhez kötődnek. A boszniai Szerb Köztársaságban a gyerekek nem a Bosznia elleni agresszióról tanulnak, hanem polgárháborúról, ami a szerb terület megvédéséről szólt. Nem a népirtásról beszélnek, hanem a NATO szerbiai agressziójáról. A bosnyákok agresszióról, népirtásról  beszélnek, helyesen, de elfelejtik, hogy a bosnyák oldalon is elkövettek bűncselekményeket.

Ne pucaj! – Háborús napló

Pontosan egy évvel a halála után mutatták be posztumusz a Ne pucaj! című könyvet. Megjelenését az Egyesület egykori ösztöndíjasai valósították meg, ők rendezték nyomda alá, ők „küzdöttek” a sok helyen olvashatatlan kézírással, és egyeztették még a szerző életében mondatról-mondatra.

Pontosan egy évvel a halála után mutatták be

Divjak halála után is folytatják a munkát. Az Egyesület továbbra is segíti a rászorulókat, a fogyatékkal élő gyerekeket, a roma gyerekeket és a tehetséges fiatalokat.

„Mítosz maradt. Szarajevó ikonja azoknak az embereknek a körében, akik Boszniát multinacionálisnak képzelték.”