A földi pokol Vukovár

Vukovár a délszláv polgárháború évekig tartó vérontásának kiemelkedő tragédiája. Még szinte nem is akartuk elhinni, hogy háború zajlik a szomszédságunkban, hogy egykori szomszédok, padtársak gyilkolják egymást. És Vukovár mellbe vágott minket. A II. világháború utáni Európa egyik legvéresebb ostroma zajlott a városban. A horvát város rettenetes napokat élt át 30 évvel ezelőtt és esett el a három hónapig tartó ostrom után 1991. november 18-án.

A város ostroma

A Jugoszláv Néphadsereg és félkatonai alakulatok Srebrenica után itt hajtották végre a legnagyobb mészárlást. Előre megtervezett bűncselekmény volt, a Nagy-Szerbia álom része. Nyolcvanezer katona támadta a várost, amit alig kétezren védtek. A városvédők között 100 vukovári szerb is volt, akiknek többségét szerbiai koncentrációs táborba vetették. Éjjel-nappal bombázták a Dunáról, a szárazföldről és a levegőből. A védők 87 napig álltak ellen a szerb támadásoknak, a „szégyenteljes tehetetlenség” Belgrádnak is kínossá vált. Vukovárt a földig rombolták, az ostrom alatt és a megszállás után elkövetett bűncselekmények egy része még mindig felderítetlen és büntetlen.

A három hónapig tartó ostrom alatt a városban 2299 városvédő halt, vagy sebesült meg súlyosan, 2580 civil lakos vesztette életét vagy tűnt el. A környező tömegsírokban 1333 áldozat holttestét találták meg. Becslések szerint naponta tizenkétezer gránát és különböző rakéták érték a várost. Legalább harmincezer nemszerb lakost elűztek a lakóhelyéről, erőszakkal koncentrációs táborba vitték őket Szerbiába.

A férfiakat az elfoglalt területeken deportálták vagy megölték, a nőket elválasztották a férjüktől és a fiaiktól, sok asszonyt is bebörtönöztek, ők aztán gyakran elvesztették szeretteik nyomát, azt sem tudták, hogy élnek-e vagy meghaltak, sokan még ma sem találják nyomukat. A koncentrációs táborokban legkevesebb 300 embert megöltek, 495-öt még mindig eltűntként tartanak nyilván.

Tömeggyilkosság Ovčaraban

A legsúlyosabb bűncselekményt a város melletti Ovčaraban, egy mezőgazdasági birtokon követték el. Közvetlenül a vukovári kórház eleste utáni éjszaka megöltek ott 300 beteget, kórházba menekült civilt és egészségügyi dolgozót.

Voltak köztük gyerekek, nők, idősek és fiatalok, és köztük volt a horvát rádió vukovári tudósítója, Siniša Glavašević. A rádióriporter addig szinte megszakítás nélkül küldte híradásait, drámai riportjait. Ezt mondta az utolsó napról:

“Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem evilági látvány fogadja az embert. Égett szag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek.” 

A város Srebrenica és Szarajevó mellett erős szimbóluma lett a délszláv háborúknak. Az ott készült felvételek bejárták az egész világot, nagyban hozzájárultak Horvátország függetlenségének elismeréséhez és békefenntartók küldéséhez. Túlélő védők egy része azzal vádolta Franjo Tudjman elnököt és a zágrábi kormányt, hogy elárulta és magukra hagyta őket, hagyta elesni a várost a horvát ügy kedvezőbb nemzetközi megítélése érdekében. Hasonlóan nyilatkoztak később Srebrenica kapcsán a bosnyák védők is Alija Izetbegović elnökről.

A vukovári trojka

A hágai nemzetközi bíróság háborús bűncselekmények miatt vádat emelt az ún. „vukovári trojka” Veselin Šljivančanin, Miroslav Radić és Mile Mrkšić ellen. A vádirat szerint az Ovčara birtokon megtervezték, végrehajtották, ellenőrizték, majd eltűntették a nyomait a kegyetlen vérengzésnek.

Veselin Šljivančanin volt a legmagasabb rangú tiszt. Kilenc év börtönre ítélték 400 sebesült megkínzásáért és fogva tartásáért a vukovári kórházból, 264 személy meggyilkolásában és 4000 ember erőszakos evakuálásban való részvételért. Ma békésen él Szerbiában.

Mile Mrkšić parancsnok kapta a legsúlyosabb büntetést, 20 évre ítélték. Portugáliai börtönben töltötte büntetését, ott halt meg 2015-ben.

Miroslav Radić a második ember volt, Šljivančanin helyettese. A bíróság felmentette a vádak alól, ő kártérítésért perelte Szerbiát, ám ezt a pert elvesztette.

Emlékezés az áldozatokra 

A városban minden évben békemenettel emlékeznek az áldozatokra, felkeresik a hősök temetőjét, a lerombolt kórházat, virágokat helyeznek el, koszorút dobnak a Dunába. 2017-ben az akkori államfő Kolinda Grabar-Kitarović egyebek mellett azt mondta: „még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg Horvátország és Szerbia azt mondhatja, hogy baráti országok.” 

Az idei békemeneten részt vettek Horvátország vezető politikusai, ezrek érkeztek az ország minden pontjáról és a szomszédos Bosznia-Hercegovinából.  Koszorúkat helyeznek el és gyertyát gyújtanak a Lovas-tanyán, ahol a 2001-ben feltárt tömegsírból Vukováron meggyilkolt 24 áldozatot exhumáltak.

Mert az áldozatok pontos száma még ma sem ismert. Horvátország még mindig több mint 1800 eltűnt személy után kutat.

“A szerb hatóságok tudják, hol vannak a Horvátországért elesettek sírjai. A legtöbb eltűnt Vukovár környékéről származik. Eddig több mint száz ítélet született, de továbbra is folynak a törvényes eljárások a veteránok és civilek haláláért felelősek ellen”– mondta  Tomo Medved miniszterelnök-helyettes, védelmi miniszter.

fotó: pixsell