Harminchat év után földre került a Boeing flotta
Az Air Serbia koronavírus okozta veszteségei miatt szükségessé vált feltőkésítésének egyik feltétele a szerkezetátalakítás. A létszámcsökkentés mellett a terv része a flottaoptimalizálás. Még februárban megszületett a döntés a Boeing flotta leállításáról. A légitársaság a YU-AND lajstromjelű Boeing 737-300-as repülőgépet a Repülési Múzeumnak adja. A repülőgép 1985. augusztusban került a JAT légitársasághoz, az első 300-as volt a jugoszláv társaságnál és Európában is.
Új repülőgéptípus keresése
A JAT Boeing 737-300 repülőgéptípusának története 1984-ig nyúlik vissza. A légitársaság új repülőgépet keresett az európai, mediterrán hálózatához, amivel a DC-9-es és a Boeing 727-es flottát felváltanák. Az akkori legrégebbi DC-9-es tizennégy, a B727-es tíz éves volt. A fő cél az volt, hogy olyan repülőgéptípust találjanak, amelyik alacsonyabb költségek mellett nagyobb frekvenciát biztosít. Úgy döntöttek, hogy az Inex Adria flottájában üzemelő MD-80/81/82 és az Airbus A320 helyett, aminek 1988-1989-ben kellett volna forgalomba állnia, a Boeing 737-300-ast választják.
Nagyon kockázatos döntés volt. A Boeing737-300-asra 1984 végén Európában egy brit charter társaságon kívül nem volt rendelés. Akkor az egész világon mindössze hat társaság rendelt belőle. Mindez nehezítette a repülőgép üzemeltetését, karbantartását, a személyzet kiképzését stb. A típus azonban egy sor új funkciót és számos aerodinamikai, szerkezeti, cockpit- és kabinfejlesztést hozott. Kompozit anyagokat használtak a súlycsökkentése érdekében, a CFM-56-3 hajtómű csaknem 20 százalékkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a korábbi modellekben használt JT8D.
A JAT-Boeing szerződés
A JAT az első európai légitársaságként állította menetrendszerinti forgalomba, és akkor a világ egyik legmodernebb flottájával rendelkezett. A JAT és a Boeing közötti szerződést 1984. szeptember 23-án írták alá két 737-300-as repülőgép vásárlására. A gép könyvszerinti ára akkor 23 millió dollár volt. A vételár 50 százalékát az USA-ba exportált árukkal, illetve repülőgépalkatrészek Boeingnak történő exportjával fizették ki.
A Prva Petoletka Trstenik futómű- és fékrendszerelemeket gyártott a 737-300-asokhoz, a gyár 1989-ben a Boeing tanúsított alkatrészszállítója lett. A Boeing által tanúsított minősítést kapott az Utva Pančevo is. Boeing 737-es és 757-es repülőgépekhez alkatrészeket, szerszámokat és szerelvényeket (szárnyvégek, padlótámaszok) gyártottak. A Soko Mostar „Vazduhoplovsto” még 1980-ban kezdte meg együttműködését a Boeinggel, ablakkeretet gyártott a 727-es és a 737-es típusokhoz. A 737-es család számára pilótafülke ajtókat, vészkijáratokat és szárnyalkatrészeket is szállított, később az új generációs 757-eshez is.
A 737-300-asok érkezése
A JAT első Baby Boeingje, ahogy a 747-es pilóták nevezték a 737-est, 1985. augusztus 8-án szállt le Belgrádban YU-AND (MSN: 23329) lajstromjellel. Egy nappal később már a Belgrád-Isztambul-Amman járatot teljesítette. Tíz nappal később érkezett meg a második repülőgép, a YU-ANF. Az első két gépre tizenkét kapitányt és tizenkét első tisztet képeztek ki, akik 100 órát repültek a Boeing oktatók felügyelete alatt.
1985. december 17-én Seattle-ből két leszállással – Kanadában és Shannonban – megérkezett Belgrádba a negyedik Boeing 737-300-as, a YU-ANI (MSN: 23416). Másnap JU350 járatszámmal repült Frankfurtba. Több mint hárommillió utas szállítása után 36 évvel később még mindig repült. 2021. január 17-én volt az utolsó útja a Stockholm-Belgrád járaton. A YU-ANI tartja a Boeing 737-300-as legrégebbi utasszállító rekordot, ami 36 éven át személyszállításban üzemelt. A JAT Jugoslovenski Aerotransportnak szállították, utódjainál, a JAT Yugoslav Airlinesnál és a Jat Airwaysnél, végül az Air Serbia charter légitársaságánál az Avioletnél repült.
Hosszú élettartama során több légitársaságnak is bérbe adták, köztük a Constellation Internationalnek, a Cameroon Airlinesnak, az Air Maltanak, a Tunis Airnek, a MAT-nak és az Air Ivoire-nak.
1986-ban további két 737-300-as érkezett (YU-ANJ és ANL), míg 1987 novemberében a YU-ANK állt szolgálatba. Az utolsó kettő, a YU-ANV és az ANW 1988-ban szállt le Belgrádban. 1988-ra a kilenc Boeing 737—300-as átlagos napi kihasználtsága 8,16 óra volt.
A gépek a JAT-nál 54 Adriatic és 84 turista konfigurációban repültek. Az Adriatic osztály a JAT business osztálya volt, a maga idejében egyedülálló termék Európában, 1983-ban vezették be. Az utastérben a rövidebb filmek és biztonsági bemutatók videóközvetítő rendszere, valamint egy nyolccsatornás zenei rendszer is helyet kapott. Később kicsit módosítottak a business classon, a charter forgalomban pedig már 144 üléses full economy konfigurációval repülték.
A távlati tervek és a valóság
Az 1990-es években a JAT mérnökei és szerelői sikeresen kezelték a szárny egyik részének korrózióját, ami akkor még ismeretlen volt. Később a Boeing ezt a gyakorlatot szabványos karbantartási eljárásként vezette be az egész család számára. A JAT fejlesztési tervei szerint 1995-re 24 darab 737-300-assal érkezett volna, emellett 11 gép belföldi és regionális forgalomra, ami egy később döntés szerint az ATR-72 lett volna.
A tervekből azonban a délszláv háborúk miatt semmi nem lett. Megszakadt a dinamikus fejlődés, leállt a légiközlekedés, a flottát a NATO bombázások elől a JAT pilóták az utolsó pillanatban menekítették külföldre, de volt olyan gép, a YU-ANI, amit az ENSZ szankciók miatt lefoglalták és nyolc évig az isztambuli repülőtéren tartották, csak 2000-ben került vissza a hazai bázisra.
A légitársaság a gazdasági gondjain enyhítendő túlnyomórészt dry-lease formában a 300-asokat bérbe adta más társaságoknak Európa-szerte, Afrikában, a Közel-Keleten sőt még Ausztráliában is.
A jugoszláv légitársaság első 737-as repülője, az Alfa-November-Delta 2020. márciusban Brüsszelből teljesítette utolsó útját, azóta parkolóban várja, hogy 36 év szolgálat után méltó helyre, a Repülési Múzeumba kerüljön.
forrás: exyuaviation, tangosix
kiemelt kép: airliners.nl
