Bosnyák kávé – a társadalmi élet alapja
Szarajevó a kávéházak városa. A városban nem győztük csodálni a színesebbnél-színesebb kávézókat. Ahogy kisütött a nap, előkerültek az asztalok és a székek, ahol volt egy talpalatnyi hely, ott kávéztak. Ha két ember találkozott, biztosan beültek a kávézóba beszélgetni.
De milyen is az igazi bosnyák kávé?
A kávé elterjedése
A boszniai kávékultúra több mint ötszáz évre nyúlik vissza. Az oszmán uralom idején, a XV. században érkezett a térségbe Jemenből és Arábiából Isztambulon és a Balkán-félszigeten keresztül. Megnevezése a török kahva, ami az arab qahwah szóból ered, de Boszniában használják a kafa és a kava szavakat is.
Először kizárólag gazdag házakban szolgálták fel. Nem sokáig maradt azonban a gazdagok kiváltsága. Szarajevó központjában kávéházak, kávézók, tavernák nyíltak, amik nagyon hamar a társasági élet központjaivá váltak. Később elterjedt a város negyedeiben, eldugott részein, eljutott minden házba, a mindennapi élet nélkülözhetetlen részévé vált.
A Careva dzsámi közelében hamarosan létrejött a Tahmiš céh, aminek tagjai kávét pörköltek és árultak. A tahmiš szó arab eredetű. Szó szerint azt jelenti, hogy „egy hely, ahol pörkölt és őrölt kávét árulnak”. A kávét hosszúnyelű hengeres fémedényben pörkölték. Ezek alkalmasak voltak arra, hogy egyenletesen tudják tartani és forgatni a tűz fölött.
Ma Szarajevóban már csak néhány kávézót találni, ahol helyben pörkölik a kávét. Ezért van még mindig számos rézműves bolt a Baščarsiján, ahol a mesterek évszázadok óta készítenek réz tárgyakat kávé elkészítéséhez és felszolgálásához.
A kávé tálalása
A bosnyák kávét tálaló készletet takumnak hívják. Ez egy réz tálca, rajta a jezva (nyeles edény, amiben a kávét főzik), edény a cukornak és a rahatluknak (lokum: keményítőből és cukorból készült édesség), és a findzsa, a fogantyú nélküli csésze, amiből a kávét kell inni.
Régen különbség volt a férfi és a női csésze között. A férfiak erős kávét ittak és gyakran. Úgy is mondhatjuk, hogy mindenkivel, akivel napközben találkoztak, akivel dolguk akadt. Ezért a csészéjük kicsi volt, “mint egy szem”. A női csésze valamivel nagyobb volt, és a régi időkben a nők általában gyengébb kávét ittak, vagy tejet adtak hozzá.
A kávé készítése
A bosnyák kávé elkészítéséhez egy speciális alakú kannát használnak a víz forralásához, ez a šerbetnjak. Ezután a darálóban őrölt vagy a mozsárban tört kávét a jezvába teszik, ráöntik a forró vizet, ügyelve arra, nehogy a jezva teljesen tele legyen. Jól megkeverik, majd visszateszik a tűzre, hogy a kávé „felemelkedjen”, de semmiképpen ne forrjon fel. Ezután hagyják egy kicsit kihűlni, majd a csészékbe töltik. Cukrot és rahatlukot külön kínálnak hozzá.
A hagyományos kávézókban kötelező volt a kávé mellé egy pohár vizet is felszolgálni. Kávézás előtt egy korty vízzel kiöblítik a szájukat, így téve lehetővé a kávé ízének teljes, intenzív élményét.
Különböző kávénevek
A bosnyák kávé évszázadok óta a társadalmi élet főszereplője Bosznia-Hercegovinában, különböző kávénevek is kialakultak attól függően, hogy mikor és milyen alkalomból fogyasztják az italt.
A reggeli első kávét, amit az ébredés és a jókedv érdekében erősebbre készítenek, razgalicának hívják. A kicsit később reggeli, vagy inkább délelőtti kávé neve razgovoruša (beszélgetőtárs), ami találkozókra, csevegése ösztönöz. Az esti kávé neve šutkuša (hallgatás), amikor már nyugalomban, csendben iszogatják a fekete nedűt.
A vendégeket dočekuša-val, üdvözlő kávéval várják, míg a sikteruša egy udvarias jelzés, hogy ideje véget vetni az összejövetelnek, a vendégeknek hazamenni.
