Caravelle-ek  a JAT flottában

1963. január 21-én kezdődött a jugoszláv polgári repülés történetében a sugárhajtású repülőgépek korszaka. Azon a napon adták át ünnepélyesen Párizs Orly repülőterén a francia gyártású Sud Aviation SE-210 Caravelle típusú repülőgépet a JAT Yugoslav Airlines képviselőinek. Nem volt egyszerű feladat bevezetni a JAT flottába. A politika részéről erős nyomás nehezedett a légitársaságra, hogy az IL-18-ast, az akkoriban vadonatúj szovjet repülőgépet válassza. Hosszú és nehéz tárgyalások után a JAT végül a francia repülőgép mellett döntött Milan Simović tábornoknak, a JAT vezérigazgatójának és csapatának köszönhetően. A JAT ezzel merész, de hatalmas lépést tett, hogy az addigi európai átlag alatti légiközlekedési vállalatból egyike legyen annak a tizenkét cégnek, amelyiknek a flottájában francia gyártmányú gépek repülnek.  

Teljes egészében Európában gyártották

Az SE-210 Caravelle volt a világ egyik első rövid-közepes hatótávolságú sugárhajtású repülőgépe és az egyik legsikeresebb elsőgenerációs sugárhajtású repülő, amit teljes egészében Európában gyártottak. A Sud-Est/SNCASE tervezte és építette. Nevét a karavella vitorláshajóról kapta, amit a 15-17. században főleg a spanyolok és a portugálok használtak az úgynevezett Age of Discovery, a felfedezések korában a világ óceánjait kutatva.

A repülőgép eredetileg 1955-ben szállt fel. Az Air France és a SAS voltak az elsők, akik 1959-ben felvették a flottájukba. Az új repülőgép hajóművének forradalmi koncepciója volt az oka, ami miatt gyakorta hasonlították össze  a vitorlázó repülőgépekkel. Egy Párizs-Dijon járaton a pilóták le is kapcsolták mindkét hajtóművet, hogy bebizonyítsák, képes 13 200 méter magasságról 46 percig siklani. Az utolsó megközelítéshez persze az utasok biztonsága érdekében visszakapcsolták.  

Jugoszláv üdülővárosok nevét kapták

A jugoszláv légitársaság első Caravelle gépét ugyan január 21-én átadták, de az időjárási és egyéb kedvezőtlen körülmények a YU-AHA 1963. február 16-án szállt le Belgrádban. Az első kereskedelmi járatát április 1-jén teljesítette Párizsba 19 utassal és 300 kg áruval a fedélzetén. 1963. április 6-án lépett szolgálatba a második, majd tíz nappal később a harmadik Caravelle. A három új repülőgép forgalomba állításával a JAT a teljes kapacitását 59%-kal, a nemzetközi forgalomban 75%-kal növelte, és lehetővé vált számos új európai járat indítása, köztük Kelet-Berlin, Moszkva, Varsó, Amszterdam, Koppenhága, Párizs, London, Róma, Frankfurt.

A terjeszkedés magával hozta új, modern repülőterek megjelenését is. Megújult Belgrád, Zágráb, Dubrovnik légikikötője, megnyílt  Titograd repülőtere, majd Pristina, Mostar, Split, Zadar és Szavajevó.

A Caravelle a légitársaság addigi flottájának gerincét adó Convairhez képest kétszer annyi utast szállított, kétszer olyan messzire és sebességgel repült. Sok szakértő meglepetésére, akik nem számítottak ekkora keresletre és az európai átlag feletti kihasználtságra, a „Sky beautyként” is emlegetett Caravelle rövid idő alatt a belföldi és a külföldi utasok kedvence lett. Elegáns vonalai, francia kifinomultsága, az utastér megnövelt kényelme, a rövidebb repülési idők, a jellegzetes háromszög alakú ablakok, az első osztály és a tekintélyes belgrádi Metropol szállodából érkező catering mind hozzájárultak népszerűségéhez. A gépeket kezdetben 12 első osztályú és 67 turista üléssel közlekedtették, majd 1968-tól mindet 91 üléses turista osztályra konfigurálták.

A Caravelle-ket ünnepélyes ceremóniákon elnevezték, az első a Dubrovnik nevet kapta, a többi jugoszláv üdülővárosok nevét viselte: Bled, Opatija, Split, Ohrid.

Összesen tíz Caravelle volt YU lajstromban: nyolc Caravelle VI-N változat, és kettő III-as modell. 1965-re a JAT nemzetközi járatainak 80%-át a Caravelle-k üzemeltették. A légitársaság az egyik Caravelle megrendelését a jugoszláv kormány megbízásából adta, és vásárolta meg a Jugoszláv Légierő (JRV) számára Joszip Broz Tito utazásaihoz. A gép belsejét elnöki lakosztállyá alakították. 1979-ig volt az elnöki flottában, kevesebb, mint 1000 repült órát gyűjtött össze. Ezzel a világon a legkevesebb ciklusú Caravelle.

Három Caravelle szenvedett balesetet. A YU-AHD a Szkopje-Podgorica közötti JU738 járatot teljesítve 1973-ban a Maganik hegyen lezuhant. A hatfőnyi személyzet és a 35 utas életét vesztette. További két Caravelle javíthatatlanul megsérült és kivonták a használatból: futómű meghibásodása miatt a YU-AHE hasra szállt. A YU-AJG törzse 1972-ben a belgrádi repülőtéren történt leszálláskor szenvedett jelentős károkat.

A “miénk” volt

1976. december 31-én teljesítette utolsó útját a JAT megbízásából Belgrád-Szkopje-Ohrid-Belgrád útvonalon. A járatot az első gép, a YU-AHA hajtotta végre. 

A Caravelle flotta visszavonulása komoly vitákat váltott ki. Egyrészt a típus a JAT fejlődésének szimbólumává vált, másrészt a flotta átlagosan 20 000 repült órát gyűjtött, ami a repülőgép várható élettartamának a fele. A légitársaság fontolóra vette, hogy átalakítsák áruszállító gépekké, azonban a második generációs sugárhajtású repülőgépek bevezetése, a növekvő üzemanyag- és karbantartási költségek miatt a JAT vezetősége meghozta a végső döntést.

Az utasok visszaemlékezéseikben a Caravelle-t gyakran a “miénk” birtokos névmással említik, ami sokat mond a repülőgép népszerűségéről a régióban.

forrás: ex-yu aviation