Elhunyt Franco di Mare olasz újságíró, aki a háború idején örökbe fogadott egy árvát Szarajevóból

Franco Di Mare olasz újságíró 68 éves korában, súlyos betegség után elhunyt. Haditudósítóként dolgozott Bosznia-Hercegovinában a háború alatt, majd a világ más hadszínterein. 1992-ben Szarajevóban örökbe fogadott egy 10 hónapos kislányt, Stellát.

Stella örökbefogadásáról a “Ne kérdezd, miért” című könyvében ír. A könyv az alapja a Giuseppe Fiorellóval írt Rai-fikció, a “Szarajevói angyal” című filmnek. Egy másik könyvet is szentelt a balkáni háborúnak, „A mesterlövész és a kislány-t”, amiben a háború borzalmait mesélték el. Érzelmek, hétköznapok, borzalmak naplója.

Elmesélte, hogy mi késztette rá, hogy jutott el odáig, hogy örökbe fogadja a lányát. Háborús riporteri munkája során egy lebombázott árvaházba látogatott, ott látta meg a kislányt.

“Szerencsére akkor csak két gyerek sérült meg. A sok szőke gyerek között észrevettem egy barna hajú kislány és ő volt az egyetlen, aki mosolygott. Felvettem, átölelte a nyakam. Ez volt a kezdet. Köszönet a Vöröskeresztnek, hogy sikerült Stellát elvinnem Olaszországba, ahol aztán örökbe fogadtam” – mondta.

Franco Di Mare újságíró, tudósító, riporter, menedzser és a Rai ismert arca 1955. július 28-án született Nápolyban. 1983-ban lett hivatásos újságíró, előbb az Unitànál dolgozott, majd a TG2 tudósítója, az Uno Mattina és a Frontiere című történelmi műsor házigazdája, végül a Rai3 igazgatója lett.

1992-1995 között a balkáni háborúból tudósított, majd Afrika és Közép-Amerika térségével foglalkozott. Ő foglalkozott az elmúlt 20 év konfliktusainak többségével, beleértve Bosznia-Hercegovinát, Koszovót, Szomáliát, Mozambikot, Algériát, Albániát, Etiópiát, Eritreát, Ruandát, az első és a második Öböl-háborút, Afganisztánt, Kelet-Timort és még sok mást.

A boszniai háborúról írt „Ne kérdezd miért” című könyvében története így kezdődik:

“Szarajevói vagyok. Oké, nem beszélek bosnyákul, és mindaz, amit Abdulah Sidran nyelvén sikerül összeraknom, alig teszi lehetővé, hogy rendeljek egy étteremben. Természetesen nem felejtem el, hogy Nápolyban születtem, nincs két útlevelem, sem kettős állampolgárságom. Mégis, a gyökereim a Posillipo és a Miljacka folyókban találhatók. Mergellina utcáin és a Bjelave felé vezető sikátorokban váltam férfivá, érzelmi érésem a városi park fasoraiban, a Caracciolo utca mentén és a Baščaršija kézműves sikátorai között ünnepelte rítusait Jasna Mijušković kezét fogva. Szíve átölelte Nápolyt, Belgrádot, Rómát és Szarajevót…”

Tavaly április 28-án a “Che tempo che fa” programban, utolsó interjújában elmondta, hogy az egyik fronton lett rosszul. A kórházi ágyáról bejelentette: “Nagyon rossz daganatom van, mesothelioma. A súlyos betegséget a háborús övezetekben haditudósító riporterként belélegzett azbesztrészecskék okozták. Kevés időm maradt élni, de még nincs vége.”

2024. május 17-én vége lett. Franco Di Mare 68 éves volt. Lánya Stella a harmincas évei elején jár, közgazdász.

forrás: klix.ba, RaiNews

fotó: Corriere della Sera, RaiNews, Il Messaggero