Egy csipet Bosznia

Lakást keresünk Szarajevóban

Lakást keresni egy ismeretlen városban nem egyszerű feladat. Egyedül nem is boldogultunk, a követség segített és összehozott minket Mustafával, az ingatlanossal.

Több lakást is ajánlott, egyet a Kosevo stadion közelében. A lakás tulajdonosa évekre diplomáciai kiküldetésre utazott. Gyönyörű szőnyegek, kardok, fegyverek a falon, díszes Korán az egyik szobában, na, ez egy ötéves kisfiúval elképzelhetetlen.

Megnéztünk egy önálló házat hatalmas kerttel az Úttörőpark fölött a hegyen. Minden tökéletes lett volna, ha a házhoz vezető út és a környék nem riaszt el teljesen. Akkor ott még mindenütt lerombolt házak, sárga szalagokkal elkerített aknaveszélyes területek voltak. Ezeket nem tudta ellensúlyozni a ház, a kert, a kilátás és a környező hegyek.  

A nagy fehér épület a Kosevo klinika, mögötte a Breka

Jöttek sorra a címek, kisebb-nagyobb lakások, aztán egyszer csak egy újabb ház: Gornja Breka 86. Ez az utca Szarajevó egyik legszebb részén, a Breka negyedben a hegy tetején kanyarog. Felmenni autóval kezdetben elég nagy kihívás volt, szűk, nagyon meredek szakasz, éles kanyarral. Később, ha úgy alakult, a konzulátuson dolgozó kolléganő azt mondta, bárkit hazavisz, de ne haragudjak, engem nem. Ő nem tud oda feljönni. De még nem tartottunk itt.  

A lakás a dél-keleti oldal felső két emeletén volt.

Megérkeztünk a lakásnézőbe, óriási lejtős telek, a közepén négyemeletes, hatalmas ikerház. A kiadó lakás a dél-keleti oldal felső két emeletén volt. Ahogy beléptünk a nappaliba, mellbe vágott a lábunk előtt elterülő város látványa és azonnal döntöttünk: ez az! A nappali teljes szélességében földig érő ablakain zúdult be a napfény, kitűnő kilátás nyílt a Kosevo stadionra, látcsővel még a mérkőzéseket is nyomon tudtuk követni, amit Dani néha meg is tett.

Előttünk a város

A berendezést csak ezután vettük szemügyre, és amit láttunk, nagyon tetszett. Az étkezőt két lépcsőfok választotta el a nappalitól, ez gyakori mind a családi, mind a sorházak nappalijaiban. Regényeket tudna erről mesélni a nagykövet felesége, akinek egy baleset után hetekig begipszelt lábbal kellett bicegnie a lépcsőkön. A nappalink dísze a kilátáson kívül a kandalló volt, ami a tűzrakás mellett más funkciót is kapott. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy Dani kisautói sivatagi rallyt rendezzenek benne. Az alig egy méter magas kisfiú derékig a kandallóban száguldoztatta a matchboxokat a hamuban.

Szülinapi csendélet kandallóval

Ezen a szinten volt még egy fürdőszoba és a jól felszerelt konyha mosogatógéppel, mikrohullámú sütővel, kerámialapos tűzhellyel. Az emeleten volt egy hatalmas hall, három hálószoba és még egy fürdőszoba.

A kényelmesen berendezett lakás mellett vonzó volt a nagy kert, mert Szarajevóban jellemző, hogy szinte egymás szájába építkeznek. A többgenerációs együttélés hagyományai miatt a tradicionális szarajevói családok önálló házban élnek, és mivel a város elég kicsi, jó része hegyre épült, minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Gyakran szinte karnyújtásnyira vannak egymástól az épületek, ezért nagy értéke van már egy normális méretű kertnek is.

Az átlagtól eltérő nagy kert

Beköltöztünk, megtanultam a kis piros Opellel felkapaszkodni a meredeken, megtanultunk télen hólánccal leóvakodni a városba, és élveztük a lakás minden kényelmét, minden szépségét.

Később megtudtuk, hogy a Breka negyed Szarajevó olyan védett helyén fekszik, amit a környező hegyekből nem lehet lőni, ezért több nagyköveti rezidencia is volt a kicsit lejjebb lévő sorházakban, köztük a magyar nagykövet lakása is. Mi ezt nem tudtuk, ez bennünk akkor fel sem merült, de az ember mindig tanul, különosen a Balkánon, és Pristinában már fő szempont volt. 1999-ben Szarajevóban az első benyomás alapján választottunk.

Négy évig ez volt a mi hegyünk.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük