Mikor kezdődött a háború Bosznia-Hercegovinában?

Harminc évvel később sincs egyezség arról, hogy mikor is kezdődött a háború Bosznia-Hercegovinában. A „legjugoszlávabb” jugoszláv köztársaságban több mint százezer ember életét vesztette, a lakosság több mint a fele megsebesült, és a három etnikai csoport, a szerbek, horvátok, bosnyákok mind más és más dátumot jelölnek meg a háború kezdetére, ami nemcsak hónapokban, de évben sem egyezik.  

Bosznia nem létező állam

Az 1990-es években azt tartották, hogy a „magukat bosnyáknak nevező emberek nem külön nemzetiség, hanem muszlim vallású szerbek vagy horvátok. Szerbia és Horvátország létezik, de a kettő között semmi nincs.” Szerbia úgy tartotta, hogy Boszniának nincs történelmi identitása államként, nincs legitimitása. Ahogy most Putyin mondja ugyanezt Ukrajnáról. Harminc évvel később.  

A háború előtti utolsó, 1991-es népszámlálás adatai szerint a boszniai lakosság 43 százaléka bosnyáknak (muszlim), 31 százaléka szerbnek, 17 százaléka horvátnak, 8 százaléka jugoszlávnak vagy más kisebbségnek vallotta magát.

A boszniai szerbek 1992. január 9-én kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot, január 25-én a szarajevói parlament egy hosszú és viharos ülésen kiírta a függetlenségi népszavazást, amit február 29-én és március 1-jén tartottak.

Bosznia-Hercegovina Köztársaság 1992. március 1-jén kikiáltotta függetlenségét.

A háború kezdete a szerbek szerint

A népszavazás második napján, 1992. március 1-jén Ramiz Delalić belelőtt egy szerb esküvői menetbe a Baščaršiján és megölte a vőlegény apját. A szerbek ezt a napot tekinti a boszniai háború kezdetének. Hamarosan Szarajevóban és egyes településeken barikádokat emeltek és gyakorivá váltak a lövöldözések. A Jugoszláv Néphadsereg ekkor már blokád alá vette a fővárost.

A bosnyákok szerint

A barikádok és a háború elleni tüntetésen 1992. április 5-én szerb orvlövészek megölték Suada Dilberovićot és Olga Sučićot. A bosnyákok őket tartják a háború első áldozatainak, számukra a háború, a boszniai agresszió kezdete 1992. április 6-a, amikor megkezdődött Szarajevó ostroma. A sors fintora, hogy ugyanezen a napon ismerte el az Európai Unió a független Bosznia-Hercegovinát.

A horvátok szerint

A boszniai horvátok ezzel szemben úgy vélik, hogy a háború fél évvel korábban, 1991. október 1-jén az ország délkeleti részén, a Dubrovnik és Neum térségében fekvő Ravno horvát település elleni támadással kezdődött.

Horvátország és Szlovénia már szuverén köztársaságok voltak, 1991. június 25-én kinyilvánították függetlenségüket és elhagyták a korábbi közös Jugoszláviát. A horvátországi szerb kisebbség azonban nem fogadta el az újonnan kikiáltott állam uralmát, és fegyveres felkelést szervezett. A Jugoszláv Néphadsereg először megpróbálta megakadályozni a konfliktus eszkalációját, de 1991 augusztus végén megérkezett Belgrádból a parancs, hogy támadja meg a kelet-szlavóniai Vukovárt.

A montenegrói határ közelében fekvő Dubrovnik nem jelentett katonai fenyegetést, mert a várost körülvevő állandó és nagyszámú turistaáradat miatt nem volt sem laktanya, sem fegyver. A montenegrói és szerbiai hatóságok ennek ellenére azt állították, hogy a dubrovniki horvát erők a Kotori-öböl megtámadására készülnek. A jugoszláv néphadsereg vezérkara szeptember 30-án parancsot adott Dubrovnik blokádjára, és október 1-jén kilőtték az első gránátokat a városra. Ezekben a hadműveletekben a Bosznia területén fekvő Ravno megsemmisült. A horvátok ezt a napot tekintik a boszniai háború kezdetének.

Ki a támadó és ki az áldozat?

Nemcsak a háború kezdetének időpontjában, hanem három évtized távlatából abban sem tudnak megegyezni, hogy ki volt a támadó és ki az áldozat, holott a nemzetközi bíróságok döntései azt egyértelműen kimondták.

 “Bosznia-Hercegovinát Szerbia és Horvátország megtámadta, és a nemzetközi tényező fegyverembargó bevezetésével megfosztotta a védekezés jogától. Területén népirtást, számos bűncselekményt és kultúrgyilkosságot követtek el.”

Továbbra is vannak, akik tagadják, hogy az egyik nemzet nevében a másik nemzet ellen bűnöket követtek el Boszniában, az emberek egy része vigasztaló hazugságokra vágyik. Amíg ez így van, addig várat magára a valódi megbékélés a Nyugat-Balkánon.

kiemelt kép: Munkások igen – harcosok nem (fotó: Edin Hajdarpasic) felvonulók Szarajevóban 1992. április 5-én.