Bosznia-Hercegovina,  EX-YU

Rakétákkal támadták az Oslobođenje székházát

Ezen a napon, 1992. május 29-én gyújtották fel Szarajevó egyik ikonikus épületét, az Oslobođenje székházát a szerb állásokról indított rakéták. Először, de nem utoljára. A valaha modern irodaépület hirtelen ott találta magát mindössze 50 méterre a frontvonaltól, a mesterlövészek, a gránátok, rakéták kereszttüzében.

Az épület összeomlott, de az emberek, az újságírók maradtak.

A támadások hónapokig folytatódtak. A szerbek nem titkolt szándéka volt ellehetetleníteni, akadályozni minden média működését, megjelenését Boszniában. Az épület összeomlott, de az emberek, az újságírók maradtak. Másnap reggel 6 órakor a címlapon a lángoló épülettel megjelent a lap ezzel a főcímmel: az „Oslobođenje megy tovább!”.

Három hónappal később, augusztus 29-én újabb támadás érte az épületet, a tűz következtében leomlott az egyik tornya, majd két héttel később ledőlt a másik is. Szarajevóból eltűnt a város egyik meghatározó szimbóluma. A lerombolt, lebombázott maradványok még évekig emlékeztettek.  

A napilapot 1943-ban a bosznia-hercegovinai partizánok kezdeményezésére alapították. Az első lapszám 1943. augusztus 30-án jelent meg, a logója ötágú csillag volt, a jelszava: Halál a fasizmusra – éljen a nép! A főcím alatt ez állt: A  bosznia-hercegovinai népi felszabadítási front lapja.

A szarajevói ostrom alatt három kollegájuk vesztette életét: Kjasif Smaljović tudósító, Šalka Hondu fotoriporter, és Zuhra Bešić pénzügyi munkatárs. Húszan súlyosan vagy könnyebben sérültek. Volt, akit az épületben talált el mesterlövész golyója, miközben dolgozott. De ez sem állította le az újságot, ahogyan az állandó papír-, telefonvonal-, gáz-, vagy áramhiány sem.

A lap az első lövés eldördülésétől, 1992. április 6-tól folyamatosan, minden nap megjelent, minden nap tájékoztatott.

Az akkori főszerkesztő, Kemal Kurspahić 1992. április 7-én szerkesztőségi cikkben többek között ezt írta:

Szarajevó és vele Bosznia-Hercegovina ismét a szabadságáért harcol. Harcol a félelem, a terror, a „politika” ellen, amelyik visszaélt a választók bizalmával, amikor azt ígérte, hogy mindent elkövet a rasszizmus ellen, a náci támadások ellen, azok ellen, akik a „nép érdekében” a várost teljesen körbezárták és a legkülönbözőbb fegyverekkel lövik az épületeket tekintet nélkül az áldozatokra. A vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka nagyon nehéz volt mindenkinek, az egész városnak, tekintet nélkül arra, hogy szerb, muzulmán, horvát, vagy zsidó-e.  

Ezért az április 6-i csata egyáltalán nem szerbek és muzulmánok, horvátok és szerbek, vagy nép és nép közötti csata, ahogyan azt szeretnék megideologizálni a támadók, hanem egy elvetemült támadás minden ellen, ami a közös életünk volt: a szomszédságok ellen, a mindennapjank ellen, a jövőnk ellen, a gyerekeink jövője ellen, a saját öregségünk ellen, a méltóságunk ellen. 

Az Oslobođenje megszakítás nélkül tudósított, minden reggel reményt adott a körbezárt város lakóinak. Egyetlen egyszer, 1992. május 14-15-én adtak ki duplaszámot, mert egy rakéta munkaképtelenné tette a nyomdagépet. Ez a duplaszám ingyenes ajándék volt a kitartó szarajevóiaknak.

Az összeomlott épületben működött a nyomda, az újságírók a város öt különböző pontján dolgoztak víz, villany, fűtés nélküli irodákban.   

Az újság 1993. április 5-én az egész világon ismertté lett. A Riporterek határok nélkül, és más újságírókat tömörítő szervezetek a világ 41 újságjában a saját nyelvén jelentették meg a lap aznapi cikkeit, és nyomtatták ki ugyanolyan formátumban. Még egy hasonló akciót szerveztek 1993. szeptember 16-án. Akkor az öt kontinensen  21.800.000 példányban jelent meg a lap több mint 40 nyelven.

Az Oslobođenje megszakítás nélkül tudósított, minden reggel reményt adott a körbezárt város lakóinak. Az új székház.

Az Oslobođenje ma is Bosznia-Hercegovina mértékadó, országos napilapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük