A repülés szabadkai úttörője

Louis Blériot francia pilóta, aki 1909. július 25-én először repülte át a La Manche csatornát, még ugyanazon évben, október 17-én repülőbemutatót tartott Budapesten mintegy kétszázezer néző előtt. Szinte napra pontosan egy évre rá, 1910. október 16-án emelkedett a levegőbe Szabadkán  Szárits János (Ivan Sarić) a maga építette repülőgéppel. Kerékpáros versenyzőként jutott el 1909-ben Párizsba, látta Blériot gépét és amikor elhagyta Franciaországot, nem tudta kiverni a fejéből. Teljesen lenyűgözte és úgy döntött, hogy készít valami hasonlót. 

A repülőgép tervezése, építése

Szabadkára visszatérve elkezdte építeni saját repülőgépét, amely majdnem azonos volt azzal, amellyel Blériot repült, de mégsem teljesen ugyanaz. Ismerősök révén Olaszországból beszerzett egy háromhengeres Anzani motort, ugyanolyat, mint a francia repülőgépen, de Szárits a világon elsőként használt csűrőt a gépen.

“Korábban a pilóták a szék súlypontjának megváltoztatásával, vagy a szárnyak súlyokkal való hajlításával kormányoztak. Ő volt az első, aki megváltoztatta a szárnyak geometriáját, méghozzá nagyon sikeresen – magyarázza a szabadkai repülőklub elnöke. – Bár nem ő találta ki, Szárits volt az első, aki alkalmazta azt a módszert, hogy egy repülőgépet egy pontból bottal irányítsanak. Ma is e konstrukció alapján repülnek a repülőgépek.”

A többi nem sokban különbözött attól a repülőtől, amely Párizsban elbűvölte. A gép szárnyainak felépítése fából készült, a szárnyakat vászon borította, és egy motorkerékpár kerekeit használta.  A drótok, amikkel a szárnyakat a repülőgép szerkezetéhez rögzítette, valójában zongorahúrok voltak.

A repülés

Körülbelül egy évvel azután, hogy Szárits János fejében megszületett a repülőgép megépítésének ötlete, végrehajtotta a történelmi repülést a szabadkai vásártéren. A vásártér a Szabadkát Szegeddel összekötő vasút közelében volt, a mai Magyarország területéről is sokan érkeztek. Végül mintegy hétezer néző gyűlt össze Bácskától északra, hogy megnézzék az első repülést ezen a vidéken.

Aznap meglehetősen szeles idő volt. Szárits gond nélkül felszállt, két, körülbelül öt kilométer átmérőjű kört tett meg 30-50 méter magasságban, majd biztonságosan földet ért.   

Az 1910-es nagy siker után elkészítette a Sarić2 és Sarić3 típusú repülőgépeket is. Az első modellben használt Anzani háromhengeres motorjából önállóan készített egy öthengeres motort, ezt építette be a Sarić2-be. Egyedülálló volt abban, hogy saját maga építette meg a repülőgép hajtóművét. Ezután készített egy kétszárnyú Sarić3 típusú repülőgépet, amely katonai felhasználásra is alkalmas volt.

A repülőgépek építése mellett Szárits egy kéthengeres helikopter prototípusát is feltalálta, amit a belgrádi Repülési Múzeumban őriznek.

A háború közbeszólt

1912-t tekintik a szerbiai repülés kezdetének, amikor megalapították a Szerb Hadsereg Légügyi Parancsnokságát. A repülési egység első hat pilótáját Franciaországban képezték ki, akik részt vettek a balkáni háborúkban és az első világháborúban. Közülük a legkiemelkedőbb Mihajlo Petrović volt. Az első szerb pilóta, aki önállóan repült, és az első szerb, aki engedélyt kapott a Nemzetközi Repülési Szövetségtől (FAI). És ő volt az első szerb pilóta áldozat is. 1913-ban halt meg a Shkodra melletti hadműveletek során.

Szárits az első szerbiai motoros repülőgéptervező. Ő maga tanult meg rajta repülni, maga szerelte, ez az ő nagysága. Az első világháború kezdetén azonban úgy döntött, hogy megsemmisíti a repülőgépeit, az általa készített valamennyi tervrajzot és feljegyzést.

“Hamar megértette, hogy mi történik a háborúban, látta, hogy a repülőgépet gonosz célokra használják, ezért a saját gépeit felgyújtotta, ő pedig visszavonult”– mondta Miroslav Antelj újságíró, az Ivan Sarić dokumentumfilm szerzője.

A háború 1918-ban véget ért, Vajdaságot az újonnan megalakult Szerb, Horvát és Szlovén Királysághoz csatolták. Ivan Sarić számára a repülés fejlesztésében ez a változás nem hozott javulást. Jugoszláviában 1923-ban már volt repülési ipar, de ő nem volt ott. A repülés szabadkai szerelmese nem volt irigylésre méltó helyzetben. Nem tartozott teljesen az új államhoz, ahogy a régiben is idegen volt.

“Ahelyett, hogy felhasználták volna a tudását, eltávolították, pedig a két háború között nagyban hozzájárulhatott volna a légierő fejlesztéséhez” – állítja a repülőklub elnöke.

Ki volt Szárits János?

Szárits János 1876. június 27-én született Szabadkán, 1966. augusztus 23-án halt meg.  Élt Ausztria-Magyarországon, a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságban, a Jugoszláv Királyságban, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, az utolsó éveket pedig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. Egész életét Szabadkán töltötte, egész életében városi tisztviselőként dolgozott.  

Sikeres kerékpáros volt, számos versenyen szerzett érmeket és díjakat az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia területén, és szerte Európában. Részt vett autó-és motorversenyeken is. Sportérdemeiért kitüntette I. Sándor Karadjordjevics jugoszláv király.

Nevét gyakran Bánki Donáttal, Csonka Jánossal és Asboth Oszkárral, a motorizáció magyar úttörőivel együtt emlegetik. A volt Jugoszláviában a szerb légiközlekedés Nikola Teslájaként tartják számon.  

Nevét viseli a szabadkai műszaki középiskola, a repülőtér és a repülőklub. Belgrádban utcát neveztek el róla. 1980-ban a szabadkai Cara Dušana utcai parkban emléművet állítottak az első szerbiai repülőgéptervezőnek.