A belarusz eseményekről

Srećko Đukić szerb diplomata, országa egykori minszki nagykövete egy interjúban mondta el gondolatait a fehéroroszországi eseményekről.

Belaruszban 1994 óta, mióta Alekszandr Lukasenko átvette a hatalmat, szinte nem volt választás, hogy az eredmények kihirdetése után ne vádolták volna szabálytalanságokkal, és ne lettek volna tiltakozások. A legutóbbi elnökválasztás után azonban, ahol Lukasenko a győzelmét a szavazatok 80 százalékának megszerzésével hirdette ki, az egész országra kiterjedő tüntetéshullám kezdődött, minden eddiginél nagyobb és intenzívebb.  

A nagykövet szerint a Lukasenko ellenes megmozdulásoknak több oka is van.

Először is az a tény, hogy Lukasenko 26 éve van hatalmon, és ezalatt felnőtt egy új generáció politikai, társadalmi, üzleti, oktatási és minden más értelemben. Ők azok a 25 és 35 év közöttiek, akik a tüntetéseket elindították.

Másrészt a nők fellépése. A választások előtt Lukasenko letartóztatta az ellenzék egy részét, néhányuknak elutasította a jelöltségét, de azt nem gondolta, hogy a feleségeik lépnek a helyükbe és jelentős eredményt érhetnek el. A letartóztatott blogger, Szergej Tyihonovszkij helyett elindult a felesége, Szvetlana, akit szintén két ellenzéki képviselő, Valerij Cepkala és Viktor Babarik felesége illetve kabinetfőnöknője támogatott.

 

Harmadrészt, ez alkalommal Lukasenko eltúlozta a megszerzett szavazatok adatait. Nem volt elegendő, hogy 50 százalékot meghaladó eredményt hirdessen, neki 80 százalék kellett. Ez még nagyobb haragot váltott ki az emberekből, mert akik elmentek szavazni, tudják, hogy kire voksoltak.

A belarusz ellenzéknek gyakorlatilag nincs vezetője, aki ne lenne börtönben, vagy külföldön, így ezeknek a tüntetéseknek sincs egyértelmű vezetője. Az elmúlt napokban létrejött egy koordináló testület, ami a tiltakozásokat irányítja, és a hatalomszerzés Gandhi módszerét támogatja. Vagyis a tüntetők kerülik az erőszakot, magára hagyva ezzel a hatalmat, ami viszont erőszakot alkalmaz velük szemben.   

Lukasenko stratégiája ezúttal eddig kudarcot vallott, mert a korábbi évekkel ellentétben a mostani tiltakozások az egész ország területére kiterjedtek, és nem tudja azokat az eddigiek szerint több-kevesebb erőszakos fellépéssel viszonylag könnyedén elfojtani. Arra végképp nem számított, hogy az állami vállalatoknál is sztrájkba lépnek a dolgozók.

Belaruszt a befejezetlen szovjet peresztrojka jellemzi, csak a kommunista párt főtitkára távozott, a politikai, társadalmi és gazdasági reformok nem történtek meg. A gazdaság nagy része még mindig állami kézben van. Ezek közül a több tízezer embert foglalkoztató nagyvállalatok közül sok veszteségesen működik, létük az állami támogatásoktól függ. Ezekben a gyárakban kitört sztrájkok alaposan megrengették az országot, mert ilyen eddig nem volt.

Az ország gazdasági kapcsolatainak 80 százaléka Oroszországhoz köthető, ahol az életszínvonal évek óta csökken, a 2014 óta fennálló gazdasági válság is szorosan összefügg az oroszországi gazdaság helyzetével. A globális gazdasági válság egyik jeleként a pénzváltóknál már nem lehet devizát vásárolni, ezért újra működésbe lépett a feketepiac. „És éppen ez a válság lehet a döntő tényező Lukasenko megdöntésében” – mondja Srećko Đukić.

Belarusz évek óta Oroszország gazdasági támogatásának köszönhetően tudja fenntartani az életszínvonalát. Becslések szerint ez a támogatás, elsősorban az alacsonyabb olaj- és gázárak révén, évi öt-nyolcmilliárd dollárt tett ki. Belarusz évente mintegy 25 millió tonna olajat dolgoz fel, ami több, mint a volt Jugoszláviában. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelés egyötöde kielégíti az igényeit, akkor látható, hogy az ezen felüli feldolgozást a nyugati piacra exportálják. Ugyancsak jelentős megtakarításai keletkeztek az Oroszországból importált gáz alacsony árán is, mivel az ország nagy gázfogyasztó, évente 22 milliárd köbméter gázt fogyaszt, ami tíz-tizenegyszer több, mint mondjuk Szerbia fogyasztása. Villamosenergia termelésük is gázzal történik. Ezen kívül az állami vállalatok, gyárak, amik traktorokat, kombájnokat, teherautókat és építőipari gépeket fejlesztenek és gyártanak, a termékeiket főleg Oroszországban értékesítik – magyarázta a közgazdász diplomata.

A volt nagykövet úgy látja, hogy Lukasenkonak gyakorlatilag most Vlagyimir Putyin az egyetlen kapcsolata a világgal, mivel a belarusz elnök nem akar beszélni a nyugati országok vezetőivel. Ezért a válság megoldása ugyanannyira függ Lukasenkótól, mint Putyintól.

Oroszország jelentősen hozzájárulhat e válság békés kimeneteléhez, de az is lehet, hogy más módon avatkozik be. Akár úgy, hogy segítséget nyújt a tüntetőkkel való leszámoláshoz, akár úgy, hogy hadsereget küld, mivel a két ország katonai szövetségese egymásnak. Oroszország katonai beavatkozásához azonban feltételezni kell valamiféle külső veszélyt, vagy beavatkozást, és a NATO jelenleg nem mutat ilyen szándékot. Másrészt bármiféle orosz erő belépése a rend helyreállítása érdekében sokkal több kárt okozhat Putyinnak, főleg, hogy sok orosz támogatja a mostani belarusz tüntetéseket.

Oroszország számára fontos, hogy egy esetleges kormányváltás után se forduljon Belarusz a NATO-hoz, ami a volt nagykövet szerint nem is opció. 

Minszki szolgálati időm alatt egyetlen olyan ellenzékivel sem találkoztam, aki a NATO mellett állt volna. Volt, aki Belorusszia EU-tagságáért szólt, de nem a NATO-ért. Megtalálták a semlegesség azon formáját, amit példaként tekintenek, amit Finnország is követ. Tisztában vannak kényes geopolitikai helyzetükkel, hogy nyugatról a NATO-tagországok, keletről Oroszország között vannak. Ez látható a tiltakozásokon is, ahol a tüntetők sem nem oroszellenesek, sem nem Európa ellenesek.

Nehéz elképzelni, hogy Lukasenko külső ráhatás nélkül kössön kompromisszumokat, bár bizonyos engedmények jelei láthatók.

Úgy tűnik, hogy most időt próbál vásárolni, habár tisztában van azzal, hogy az utolsó lépéseivel elvesztette legitimitását.

Több lehetősége is van az országnak békésen kijönni ebből a válságból, de ehhez az kell, hogy a kormány kész legyen a párbeszédre.

Úgy gondolom, ez hamarosan megtörténhet, mert az ország válságba süllyed, és kevés az esély arra, hogy Oroszországtól, vagy a Nyugattól gazdasági segély érkezzen.

Vannak javaslatok arra, hogy az ország ideiglenes térjen vissza az 1994-es alkotmányhoz, amit Lukasenko megváltoztatott, és kezdjék el írni az újat. Néhány független közvéleménykutató szerint, ha most újra megrendezik a választásokat, Lukasenko a szavazatok legfeljebb hét százalékát kapná meg.

Kétségkívül ez az ő végének a kezdete. Az ütések után, amiket kapott, és az ütések után, amiket saját népének adott, azt gondolom, hogy lehetetlen még hosszú ideig fenntartani a hatalmát. Az előjelzések szerint a tüntetések tartósak lesznek, az emberek arra készülnek, hogy ez a harc hosszú lesz, egész a kormányváltásig. Úgy gondolom, hogy a külső tényezők bizonyos ponton nyomást gyakorolnak Lukasenkora: vagy üljön le az ellenzékkel, vagy adja át a hatalmát egy átmeneti vezetésnek, amíg tisztességes választást nem tartanak.

forrás: AJB

fotó: tut.by