A boszniai fizetőeszköz és az iszlám bank

A konvertibilis márka

Bosznia-Hercegovina hivatalos fizetőeszköze a konvertibilis márka, a KM. Az első széria 1998. június 22-én jelent meg. Míg Jugoszlávia felbomlása után az új országok mindegyike saját nemzeti valutát vezetett be, addig Boszniában közvetlenül a háború után a nyugatnémet márka volt a hivatalos fizetőeszköz.

A bankjegyek kinézete azonos a Föderációban és a Szerb Köztársaságban, de a rajta lévő portrék a két entitás pénzjegyein különbözőek, illetve entitástól függően az első helyen latin vagy cirill betűs a felirat. Persze a bankjegyek keverednek, hiszen kivitelezhetetlen, hogy minden entitás csak a saját bankjegyeit fogadja el és használja.

A bankok megjelenése

Amikor 1999-ben megérkeztünk, párhuzamosan lehetett fizetni a nyugatnémet márkával és a már megjelent saját fizetőeszközzel. A kétfajta márkát egy az egyben számolták, ha nyugatnémet márkával fizettem, akkor KM-ben kaptam vissza. Ez így volt egészen 2002-ig, amikor Németországban bevezették az eurót, de már 2001-re szinte teljesen eltűnt a mindennapi pénzforgalomból a német fizetőeszköz. A bankok száma egyre szaporodott, viharos gyorsasággal megjelentek a bankautomaták és elterjedt a bankkártyás fizetés.

A konvertibilis márkának az euróhoz rögzített árfolyama van. 1 KM 0,5 euró, illetve egy euró 1,95 KM.

Az első külföldi pénzintézet a török Ziraat Bank volt, ők 1997-től voltak jelen, mi nem ismertük őket, kicsit ódzkodtunk tőlük, de aztán jöttek sorra az általunk is ismert bakok, a Raiffeisen vagy a Postbank.

Az iszlám bank

Egy nap olvastam az újságban, hogy megnyílt az iszlám bank. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, annyi ismeretem volt, hogy a Korán tiltja a kamatot, a kölcsönöket és a betéteket azon elv alapján kezelik, hogy a szerződő felek közösen viselik a kockázatot és közösen osztoznak a nyereségen, mivel a tőke gyarapodását piaci körülmények között az iszlám engedi.

Az iszlám bank kamatot vagy nem fizet, vagy a pénzt befekteti egy vállalkozásba és az ott elért haszonból közösen részesülnek. Vállalkozásoknak nem ad pénzt kamatra, közösen vállalkoznak és a haszonból vagy veszteségből meghatározott arányban részesülnek. Ha magánember kér kölcsönt, a bank csak a költségeket számíthatja fel, kamatot nem.

A Korán a kamatról, a kölcsönről

Talán érdekes lehet egy kis kitérő arról, hogyan is vélekedik az iszlám a kamatról, a kölcsönökről, a kölcsönt felvevőkről és egyáltalán a pénzpiacról.

„Ó, hívők, nem megengedett, hogy egyik a másiktól követeljen, de megengedett nektek a piaci kereskedelem mindkét fél beleegyezésével. Allah valóban kegyes hozzátok!” (En-Nisa:29)

A kamatról maga Mohammed is kijelentette, hogy az veszélyt jelent a társadalomra, mert „ahol egy helyen megjelenik a kamat és a feslettség, annak a közösségnek a tagjai kihívják Allah büntetését.” (Al-Hakim).

Iszlám tudósok magyarázták a kamat tiltását, Imam El-Razi így írt:

„a kamatok felvétele valaki vagyonának eltulajdonítása úgy, hogy azért az ember semmit nem kap cserébe. Az, aki kölcsön ad egy garast kettőért, az egy extra garast vesz fel semmiért. A vagyon az embert szolgálja, sérthetetlen és megvédendő éppúgy, mint a vére.”

Veszélyes lehet a társadalomra az is hogy „ha kamat van, az ember szokásává lehet, hogy munka nélkül jut pénzhez, aminek az lesz a következménye, hogy a munka értéke lecsökken.”

A tudósok úgy vélik,

„ha a kamat tiltott egy társadalomban, az emberek jóakaratot fognak kölcsönözni a lélek nemesítésére. Ha pedig a kamat engedélyezett, azzal azt követelik az embertől, hogy többet fizessen vissza a kölcsönkapottnál, ezzel csökkentik az emberek igényét a jóakaratra, helyette kölcsönkérésre, kölcsönadásra buzdítanak.”

Ezt tartják a kamat tiltása erkölcsi okának.

Emellett szociális okai is vannak ennek a tézisnek, hiszen a

„hitelező általában gazdag, az adós pedig szegény. Ha a kamat engedélyezett, a gazdag kirabolja a szegényt és ez ellentétben van az isteni kegyelettel. Eszerint a társadalomban, amelyben a kamat törvényes, az, aki erős, hasznot húz a gyenge szenvedéséből. Ennek eredményeként a gazdag gazdagabb, a szegény még szegényebb lesz, ezzel széles árokkal elválasztott társadalmi osztályok jönnek létre. Ez irigységet és gyűlöletet kelt a szegényekben a gazdagok, lenézést, megvetést és ridegséget a gazdagokban a szegények iránt. Nőnek a konfliktusok, a társadalmi, gazdasági szerkezet szétszakad, forradalmak születnek és a társadalmi rend sérül.”

Az iszlám igazságos abból a szempontból, hogy nemcsak a kamatra kölcsönadót, hanem a kölcsönkérőt is bünteti. Nem mentesülnek a bűntársi státusz alól az ügyletet jegyzőkönyvbe foglalók és a tanúk sem.

„Allah árulónak tartja azt, aki kamatra ad kölcsönt, az adóst, aki ebbe belemegy, a tanút és a jegyzőkönyv készítőjét.”

Vannak azonban olyan élethelyzetek, amelyekben az iszlám is engedélyezi a kölcsönkérést, a kölcsönadást, de akkor sem kamatra. Abban az esetben vehető igénybe, ha nélküle az élet kerül veszélybe. Ebben a megengedő helyzetben is, ha elégséges 9 dollár, akkor nem engedélyezett kölcsönkérni 10 dollárt.

A kölcsönkérés csak a legvégső megoldás lehet, mert a bajbajutottnak először alaposan utána kell járni, mi módon tudná a problémáját megoldani, muzulmán testvérei hogyan tudnának neki segíteni. Ha semmi más módot nem találnak, akkor a legeslegvégső megoldás lehet a kamatra kölcsönzés, de a vágy nélkül, hogy ez tetszik a kölcsönadónak.

A bosznia-hercegovinaiak többsége azonban vallástól függetlenül a kereskedelmi bankokban tartják a pénzüket, még akkor is, ha ezzel adott esetben Allah rosszallását hozhatják a fejükre.