EX-YU,  Jugoszlávia,  Repülős

A volt Jugoszlávia legsúlyosabb légikatasztrófája

Negyvennégy évvel ezelőtt, 1976. szeptember 10-én a horvátországi Vrbovec felett tízezer méter magasban összeütközött két repülőgép, az Inex-Adria Aviopromet DC-9-es és a British Airways Trident 3B típusú gépe. A katasztrófában mindkét gép valamennyi utasa és személyzete, összesen százhetvenhatan életüket vesztették. 

A BA476-os járata a Heathrow-ról repült Istanbul Atatürk repülőtérre, fedélzetén 54 utassal és kilencfőnyi személyzettel. 

Az Inex-Adria JP550-es járata Splitből tartott Köln-Bonn repülőterére 108 utassal és ötfős személyzettel. 

Jože Krumpak kapitány reggel 9.48 perckor szállt fel Splitben a többségében nyugat-német állampolgárságú nyaralókkal, és alig fél órával később bekövetkezett az európai légikatasztrófák egyik legsúlyosabbika. 

„Jó napot, Zágráb, itt a BeaLine 476” – jelentkezett be a brit Trident 3 repülőgép pilótája. 

Az idő jó volt, kiváló látás, mindkét repülőgép teljesen üzemképes, a személyzetek egészségesek.  Az Inex-Adria a DC-9-est az év márciusában vásárolta. Mindkét gépet több mint tízezer órás tapasztalattal rendelkező pilóták vezették. 

A brit pilóta bejelentkezésével körülbelül egyidőben a JP550 engedélyt kért emelkedésre. Az irányító átadta őt a kollégájának, aki látta, hogy a kért magasság foglalt és utasította a pilótát, hogy ne emelkedjen tovább. Ezt az utasítást az előírásokkal ellentétben szerb-horvát nyelven adta, ami azt jelentette, hogy a British Airways gép pilótái, bár hallották a beszélgetést, nem értették nem tudták, hogy közvetlen veszélybe kerültek.

Ez az irányító volt a huszonnyolc éves Gradimir Tasić, akit a bíróság hét év szabadságvesztésre ítélt, amit később megfeleztek, majd a tömeges beadványok hatására két év és néhány hónap után szabadult. Tasić ugyanis akkor már harmadik napja egymás után 12 órás műszakban dolgozott a krónikus létszámhiány miatt. 

A létszámhiányra vezethető vissza a kritikus helyzet kialakulásában fontos szerepet játszó tényező, hogy a felső szektor kontroller asszisztense nem volt a munkahelyén. Négy másik géppel rádiózott, és mellette telefonon egyeztetett Belgráddal két repülőgépről Szarajevón át Kumanovoba. Ellentmondásos állítások vannak arról, hogy a műszakvezető mit csinált a katasztrófa idején, és tudta-e egyáltalán, hogy az asszisztens nincs a munkahelyén.  

A repülési adatokból kiderült, hogy mindkét gép betartotta a repülési tervet. Szakértők azt feltételezték, hogy mindkét gép robotpilótán volt, mivel egyik sem tett semmit a baleset elkerülése érdekében. Valószínűleg nem látták egymást. 

10.14 perckor a két repülőgép összeütközött. 

„Zágráb! Lehetséges, hogy repülőgép ütközést látok! Két repülőgép zuhan, közvetlenül alattunk!”- jelentette egy Lufthansa gép pilótája, Kröse kapitány a zágrábi irányításnak. 

Vrbovec és a környező települések lakói ma sem felejtik azt a napot. Szemtanúk elbeszélése szerint először mennydörgés szerű robbanást hallottak, aztán két repülőgépet láttak zuhanni. Az egyik Dvorišćében zuhant le. Az emberek a mezőn dolgoztak. „Úgy zuhantak a testek az égből, mint az eső.”

“Hatalmas dörrenést hallottunk az úton, ahogy a mezőre tartottunk, amikor egy lány teste zuhant elém néhány méterre. Mögötte bőröndök, táskák, ülések a gépből. Voltak, akik üléssel együtt, még becsatolva zuhantak ki” –  emlékezett egy szemtanú.

1200 rendőr, egészségügyi személyzet, tűzoltók és helyiek vettek részt a kutatásban a következő három napban. A repülőgép alkatrészeit, felszerelését, csomagokat, és emberi testeket tíz kilométeres körzetben szétszóródva találtak meg. 

Légifolyosók Horvátország fölött 1976-ban. A piros vonal a BA,
a zöld vonal a jugoszláv gépet jelöli

A brit és a jugoszláv hatóságok közös vizsgálata megállapította a zágrábi légiforgalmi irányítás felelősségét. Megállapították, hogy az ütközés azért következett be, mert az irányítók nem tartottak megfelelő távolságot a két repülőgép között, nem ismerték fel a katasztrófa helyzetet, ami a szakértők szerint, ha csak három másodperccel korábban utasítják az emelkedés megszakítására a jugoszláv pilótát, elkerülhető lett volna. 

Az áldozatok családjai jóval a katasztrófa után felkeresték a helyszínt, és egy kis keresztet állítottak emlékül. 

A katasztrófáról film is készült – Az összeütközés engedélyezve címmel (Collision Course Granada Television 1979) és megjelent könyv: Zagreb One Four: Cleared to Collide?”). 

Az esetről, annak a mi légiforgalmi irányításunkat is érintő következményeiről mesél a könyvemben Törőcsik József irányító. 

forrás: index.hr, kurir.rs, b92.rs

fotó: wikipédia, kurir.rs

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük