Joe Biden és a Nyugat-Balkán

Hogy milyen figyelemmel kísérték az amerikai elnökválasztást a nyugat-balkáni országokban, talán a legjobban Žarko Puhovski horvát véleményformáló értelmiségi kommentje érzékelteti a legjobban:

“Amerikában a világ elnökét választják meg, és azok a választások sokkal fontosabbak számunkra, mint a horvát elnökválasztás. Itt van szavazati jogunk, választhatunk elnököt, aki nem dönt semmiről, de nincs szavazati jogunk az amerikai választáson, ahol az elnök a mi életünkről is dönt.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú cikkben foglalkozott még a választás előtt azzal, hogy miért utasítják el a szerb nacionalisták Joe Bident, miközben a boszniai muzulmánok, vagy a muszlim többségű koszovói albánok azt remélik, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke.

Ennek megértéséhez érdemes visszatekinteni 1993-ra. Biden, aki 1973 óta volt a szenátus, évekig a külügyi bizottság tagja, majd elnöke, 1993. áprilisban egy hétig Európába utazott, hogy első kézből tájékozódjon a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúkról. Szarajevóban találkozott Alija Izetbegović boszniai elnökkel, Belgrádban Slobodan Milošević-csel és Radovan Karadžič-csal, akiknek nem kevesebbet vágott az arcukban, minthogy “átkozott háborús bűnösök vagytok, és mint ilyet, el kell ítélni benneteket.” Nápolyban és Stuttgartban az amerikai NATO tábornokok tájékoztatták a balkáni harcok katonai menetéről.

Az utazásról Biden egy százoldalas jelentést állított össze. “Ez a jelentés rendkívül egyértelmű és előrelátó” – írja Michael Martnes elemző a FAZ-ban, megjegyezve: “Ha a NATO-országok kormányai betartották volna Biden akkori ajánlásait, elkerülhetők lettek volna a szörnyű mészárlások és a Balkánon bekövetkezett halálesetek tízezrei.”

Biden tisztánlátása a legvilágosabban egy mellékmondatban látható, ami utólag hátborzongatónak tűnik. Arra figyelmeztet, hogy ha a Nyugat nem cselekszik, a kelet-boszniai kisváros, Srebrenica, amiről akkor még szinte senki nem hallott, korunk Guernicája lesz. Két évvel és három hónappal volt a véres tömeggyilkosság, népirtás előtt.  

A nyugat-balkáni országok közvéleménye leginkább akkor ismerte meg a Joe Biden nevét, amikor követelte, hogy szüntessék meg a Horvátország és Bosznia-Hercegovina ellen hozott fegyvereladási embargót. A jelentésben foglalt elemzése világos és pontos volt: a fegyveres szerb hadsereg az alig felfegyverzett horvátok és boszniai muzulmánok ellen harcol, akiket a Nyugat egy „perverz fegyverembargóval” még nehezebb helyzetbe hoz.

Joe Biden részt vett a szenátus vitáján amerikai csapatok Boszniába küldéséről, ahol egyebek mellett ezeket mondta:

„Mladić háborús bűnös. Nem jobb, mint Himmler, nem jobb, mint Göbbels. Háborús bűnös! Karadžić háborús bűnös. És hozzá tehetem, hogy Szerbia vezetője, Milošević is háborús bűnös, bár ő az egyetlen, akit még nem vádoltak meg. Hallom, néhányan azt kérdezik, hogy mit érdekel ez minket? Mondják meg, miért nem erkölcsi kötelességünk megállítani Szerbia nemzetközi agresszióját, ami túlmegy a Drina folyón egy ENSZ által elismert országba, és ott népirtásban vesz részt?”

A vitában voltak olyan felszólalók, akik úgy gondolták, hogy a boszniai háborúban mindenki egyformán követ és követett el bűncselekményeket, a szerbek, horvátok, bosnyákok is, de Biden nem engedte, hogy egyenlőségjelet tegyenek közéjük. Rámutatott, hogy a háborúban az egyes bűncselekmények egy dolog, a tömeggyilkosságok és a népirtás pedig egy másik dolog, és ez utóbbiakat csak az egyik fél, a szerbek követték el.

Hamza Karčić, a Szarajevói Egyetem Politikatudományi Karának professzora, Amerika szakértő, az USA és a régió kilencvenes évekbeli kapcsolatának kutatója egy interjúban beszélt a térség és az Egyesült Államok viszonyáról.

A Nyugat-Balkán 1992 és 1995 között, majd 1999-ben az amerikai külpolitika prioritási skálájának élén állt, ahonnan újabb és nagyobb kihívások a háttérbe szorították, bár az elmúlt hónapokban a Szerbia és Koszovó közötti tárgyalások miatt ismét némileg megnőtt az amerikai aktivitás. Mike Pompeo külügyminiszter dubrovniki, Matthew Palmer boszniai látogatásai, a fehér házi meghívás legalábbis ezt mutatják, de még nem látni, hogy ezek alapvető kérdésekben hoztak-e bármi eredményt.   

A professzor újságírói kérdésre néhány pontban felsorolta, mit tett Biden, hogy megállítsa a háborút Boszniában?

1992. szeptemberben Biden módosító indítványt tett, amit a szenátus elfogadott, és ami kimondta, hogy “az ENSZ fegyverembargója fenntartja az agresszorok katonai fölényét, ezért az ENSZ-nek mentesítenie kell Bosznia-Hercegovina kormányát ez alól az embargó alól”.

1993. júniusban a New York Timesban közzétett egy írást, amiben bírálta az ENSZ fellépését Boszniában. A Nyugat ugyanis a túlterhelt és rosszul felfegyverzett békefenntartók elleni esetleges megtorlástól való félelem miatt sokáig nem reagált az egymást követő szerb mészárlásokra. Ezért mondta Izetbegović Bidennek a szarajevói bunkerben tartott találkozón, hogy “ha az ENSZ csapatai nem tudják megvédeni magukat vagy Boszniát, viszont megakadályozzák, hogy a Nyugat légicsapásokat hajtson végre a szerb tüzérségi állások ellen, akkor jobb lenne, ha teljesen kivonulnának.”

1994. június elején Bob Dole szenátorral együtt ismét meglátogatta az ostrom alatt álló Szarajevót.

1995 elején a kongresszus elfogadta Joe Biden, Bob Dole és Joseph Lieberman szenátorok által benyújtott törvényjavaslatot Bosznia-Hercegovina önvédelméről, a fegyverembargó feloldásáról.  

Az 1993. évi jelentésben arra is figyelmeztetett, ha nem akadályozzák meg, akkor Milošević és szerb csatlósai Pristinában megkezdik a koszovói albánok elűzését Macedóniába és Albániába. Ezzel pontosan megjósolta az 1999-ben történteket, ami végül kiprovokálta a NATO beavatkozását Szerbia és Montenegró ellen.

Srebrenica tizedik évfordulóján az amerikai szenátus határozatot fogadott el, amiben elítélte a Srebrenicában, de egész Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtást. Biden ennek a történelmi dokumentumnak egyik beterjesztője volt.

Nem felhőtlen az öröme Aleksandar Vučić szerb elnöknek. „Gratulálni fogok Biden győzelméhez, de úgy gondolom, hogy a koszovói kérdés miatt Szerbiának jobb lett volna, ha Trump nyer” – mondta.

A sajtónak adott nyilatkozatában Vučić azt mondta, hogy jobban ismeri Bident, mint Trumpot, mert sokkal többet találkozott vele, de hozzátette, hogy Szerbiának minden bizonnyal nehezebb lesz.

„Itt nem találsz három embert, akik Biden mellett voltak. Személyes kapcsolataim Bidennel jobbak, mint Trumppal, de Trumppal könnyebb lenne, mert nem vett részt Szerbia bombázásában.”

kiemelt kép: Joe Biden a szarajevói parlamentben

forrás: geopolitika.news, faz, ajb