Srebrenica emlékére

Huszonnyolc éve, 1995. július 11-én esett el Srebrenica. A kelet-boszniai kisváros. Az Ezüstváros. 1512-ig a magyar srebrenicai bánság központja. A balkáni háború előtt a „virágok városának” nevezték, ma a művelt Európa egyik szégyenfoltja.

A második világháború után 50 évvel megismételődhetett az, amiről azt gondolták, hogy a kontinensünkön ilyen még egyszer nem fordulhat elő. 

A város elesett

A szerbek számára a város elfoglalása stratégiai fontosságú volt. A környező hegyekből 1993 elejétől állandó támadások alatt tartották, ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-án Srebrenicát, Žepát és Goraždét védett övezetté nyilvánította, ami azt jelentette, hogy nem lehet fegyveresen megtámadni, vagy egyéb más ellenséges cselekményt ott végrehajtani.

Nem tudtak érvényt szerezni a védett övezet kritériumának. A szerb hadsereg 1995. június 3-án indult meg, hogy átvegye az ellenőrzést a városba vezető utakon.

1995. július 11-én a Drina hadtest Radoslav Krstić vezetésével és Ratko Mladić közvetlen irányításával megérkezett Srebrenicába. A város a Szerb Köztársaság hadseregének kezére került.

Addigra már huszonötezer nő, gyerek és idős férfi tartózkodott a békefenntartók bázisán és a közvetlen környékén védelemben reménykedve. A kislétszámú holland alakulat azonban nem tudott védelmet nyújtani.

A fiatalok, a katonakorú férfiak bíztak abban, hogy esélyük van a túlélésre és az erdőn át megpróbáltak elmenekülni Tuzla irányába a szabad területekre, amit a Boszniai Köztársaság Hadseregének 2. hadteste ellenőrzött.  

Az elkövetkező napokban a Szerb Köztársaság hadseregének katonái Ratko Mladić vezényletével meggyilkoltak 8372 muzulmán fiúgyermeket és férfit.

Potočari

Bill Clinton amerikai elnök 2003 márciusában nyitotta meg a Srebrenica- Potočari Emlékközpontot.  A népirtás első 600 azonosított áldozatát március 31-én temették el, majd még 118-at ugyanazon év július 11-én, a népirtás nyolcadik évfordulóján. Azóta minden évben több tucat embert temetnek el ezen a napon.

Idén 30 meggyilkolt srebrenicai maradványait helyezték örök nyugalomba. A koporsókat szállító konvoj Visokóból indult Potočariba. A családok a legkegyetlenebb módon meggyilkolt szeretteik többnyire hiányos holttestét temették el.

A legfiatalabb áldozat Elvir Salčinović 15 éves fiú volt. Baljkovica környékén ölték meg, maradványait 2001-ben a Zvornik melletti lipljai tömegsírból exhumálták. Tíz évvel később azonosították. Végső nyughelye apja és testvére mellett van, akiket 2003-ban, illetve 2011-ben temettek el. A legidősebb áldozat 65 éves volt.

Srebrenicában és a szomszédos településeken 98 sírban és 336 felszíni helyen találtak népirtás áldozatait. A bűncselekmény brutalitására utal, hogy például a 14 éves Senad Beganović maradványait négy tömegsírban találták meg. Kathryne Bomberger, az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottságának (ICMP) igazgatója szerint ez annak a bizonyítéka, hogy “az elkövetők nemcsak népirtást követtek el, hanem megpróbálták azt eltitkolni is”.

A Srebrenicai Emlékközpont – Potočari temetőjében eddig 6721 áldozatot temettek el. A népirtás további közel 1000 áldozatát még mindig keresik.

A temetés előestéjén Srebrenicában átadták a „Nino Ćatić” újságírói díjat és bemutatták Elma Kazagić filmjét, a Dr. Ilijazt.

A Béke menete és a mostari „fecskék”

Ezekben a napokban több ezren indulnak el gyalog, kerékpárral, motorral különböző helyszínekről Dubrovniktól Tuzláig, Ljubljanától Vukovárig, hogy fejet hajtsanak és emlékezzenek. A Béke menetén több mint háromezren járták végig Nezukból Potočariba azt az útvonalat, amin 1995. júliusában közel tizenötezer férfi, fiú menekült el Ratko Mladić katonái elől abban a reményben, hogy elérik a bosnyák hadsereg által ellenőrzött szabad területeket. A kicsivel több mint száz kilométert három nap alatt teszik meg.

A „Mostari” hídugró klub tagjai a srebrenicai népirtás évfordulóján hagyományosan taps nélküli ugrással emlékeznek az áldozatokra. Egy évtizede teszik ezt meg minden év július 11-én.

„Ez a legkevesebb, amit egy másik, a Bosznia-Hercegovina elleni agresszióban  sokat szenvedett város megtehet az áldozatok családjaiért. A klub tagjai egyetértenek abban, hogy ezen a napon a legjobb csendben maradni és imádkozni a meggyilkoltak lelkéért. A csend ma hangosabb minden kimondott szónál” – mondta Adela Gosto a szervezők nevében.

Emlékezzünk Srebrenicára  

„A srebrenicai népirtás örökké kísérteni fog bennünket. A szégyenünk marad. Kötelességünk beszélni róla. Emlékezünk a 28 éve elhunyt áldozatokra, emlékeztetjük a világot a letagadhatatlan igazságra, hogy ez ne ismétlődhessen meg”– áll Roberta Metsola, az Európai Parlament elnökének üzenetében.

Bosznia-Hercegovina külügyminisztere, Elmedin Konaković úgy fogalmazott, hogy a népirtás tagadása minden bizonnyal az egyik legnagyobb civilizációs probléma a világon.

„Nem értem azokat az embereket, akik úgy tudják nevelni a gyerekeiket, hogy azt mondják nekik, hogy aki lelőhet egy kisgyereket, egy terhes nőt, az példakép, vagy hős lehet. Ez azt üzeni nekünk, hogy mennyire ébernek és józannak kell lennünk, mert a politikusok, akik ilyen szörnyű népirtási bűncselekmények elkövetői, még mindig élnek és nagyon aktívak.”

„Abban az időben, amikor a szélsőséges nacionalizmus igyekszik újra meghonosodni Európa egyes részein, emlékezzünk a méltóság, a tisztesség és az alapvető jogok fontosságára. Emlékezzünk Srebrenicára, és tanuljunk belőle” – mondta. az Európa Tanács főtitkára, Marija Pejčinović Burić.

fotó: Anadolia, AJB