Születésnapos a szarajevói repülőtér

1969. június 2-án nyitott meg hivatalosan a Szarajevó-Ilidža/Butmir repülőtér.

A polgári légiforgalom kezdete

A polgári légiforgalom azonban már jóval azelőtt, 1930-ban megkezdődött. Akkor indította be a Belgrade Airlines Aeroput (a JAT elődje) a Belgrád-Szarajevó-Podgorica járatot Potez-29 típusú repülőgéppel.  

A második világháború alatt a Jugoszláv Királyság teljes területén felfüggesztették a polgári repülést, ami 1947-ben állt helyre. Megindult a rendszeres polgári légiközlekedés Szarajevó, Belgrád és Zágráb között. A járatokat az új jugoszláv-szovjet JUSTA légitársaság üzemeltette nem túl sokáig. Alig több mint egy évvel később az akkor már Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a Szovjetunióval való konfliktus miatt megszüntette a közös társaságot és megalakult a JAT, Jugoslovenski Aerotransport.

Az új repülőtér

A butmiri repülőtér egészen 1969-ig használatban volt. Az 1960-as évek közepén a JAT sugárhajtású repülőgépek beszerzésébe kezdett, ezzel szükségessé vált egy új beton kifutópálya építése. A leendő repülőtér helyének kijelölését sokéves elemzés, vizsgálat előzte meg és megszületett a döntés, hogy a szarajevói mezőn, a meglévő, akkor füves Butmir repülőtér közvetlen közelében lesz.

Az építkezés 1965 végén kezdődött, és kicsivel több, mint három évig tartott. Kiépült a szükséges repülőtéri infrastruktúra: a pálya, a gurulóutak, az előtér, az irányítótorony, az utasterminál és az adminisztráció épülete. 1969. június 2-án megnyitották a Szarajevo-Ilidža repülőteret, ahogy akkor hivatalosan nevezték. Az utas- és repülőgépforgalom minden évben fokozatosan nőtt, de a szarajevói repülőtérnek még így is úgynevezett „feeding airport” szerepe volt, vagyis olyan repülőtér, ami biztosította az utasokat Belgrádnak és Zágrábnak.

Az 1984-es szarajevói téli olimpia óriási lendületet adott a repülőtér fejlesztésének. Kétszáz méterrel meghosszabbították a pályát, továbbfejlesztették a navigációs rendszert, új utasterminált építettek, amit évi egymillió utas befogadására terveztek. A szarajevói repülőtér a régió legmodernebb repülőtere lett. Minden készen állt az olimpiai rajtra.

A játékok idején jelentősen megnövekedett a forgalom, naponta 50-70 járatot fogadtak és indítottak. Akkor szállt le először Szarajevóban a JAT legnagyobb, DC-10-es repülőgépe közvetlenül New Yorkból. A legnagyobb forgalmat az első napon bonyolították, 14 000 utast szolgáltak ki.  

Az ostromlott város repülőtere

A boszniai háború elején a repülőteret a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) ellenőrzése alá helyezték. Amikor a rendszeres járatok leálltak, mintegy 30 000 embert evakuáltak, főként nőket és gyerekeket, az ostrom elől menekülő szerb katonatisztek házastársait, gyermekeit, illetve külföldieket. Ebben az időszakban érkezett meg az első humanitárius segély az Egyesült Államokból és Franciaországból.

A jugoszláv néphadsereg távozása után a repülőtér a boszniai szerb hadsereg félkatonai egységeinek kezére került, akik az átvétel után teljesen lerabolták, megsemmisítették az eszközöket, berendezéseket, rádiónavigációs rendszert és mindent, amit nem lehetett szállítani. 1992. június közepén átadták az ENSZ-nek. Akkor már a repülőtéren állomásozott egy UNPROFOR egység, a kanadai hadsereg motorizált brigádja. Elkezdték fokozatosan helyreállítani a katonai légiközlekedést. Ezt a francia légierő DETAIR egysége biztosította. A repülőteret kizárólag katonai gépek használhatták részben humanitárius repülések céljára. Időnként súlyosan sebesültek és betegek evakuálását és “békés” delegációk szállítását is végezték.

Az ENSZ történetének legnagyobb humanitárius akciója, a leghosszabb idejű légihíd működött 1992-1995 között. A három évig tartó akció során mintegy 13 000 repülést hajtottak végre, több mint 160 000 tonna nemzetközi humanitárius segélyt szállítottak az ostromlott Szarajevóba. A légihíd időtartama nagymértékben túllépte a nyugati szövetségesek által a második világháború után Nyugat-Berlin ellátására létrehozott légihíd hatókörét és idejét.

A kifutópályája alatt ásott Dobrinja – Butmir háborús objektum (A remény alagútja) megépítéséig több mint nyolcszázan vesztették életüket a repülőtéren.

A polgári forgalom normalizálódása

A háború után 1996. áprilisban vette át a repülőtér egy részének irányítását Bosznia-Hercegovina légügyi hatósága. Megkezdődött a repülőtér valódi funkciójának – a polgári utasforgalomnak – újbóli megszervezése.  Nagyjából a nulláról. A használt eszközök egy részét adományként kapták, a poggyászosztályozót használható állapotba hozták és ideiglenes terminált alakítottak ki belőle. Rövid törökországi képzés után a dolgozók felvették a munkát, és lassan elkezdődött a polgári légiforgalom normalizálódása.

1996. augusztus 6-án nyílt meg újra a szarajevói repülőtér a polgári forgalom számára, az első időben nagyon korlátozottan. Civil repülőgépek kizárólag déli 12.00 óra és délután 16.00 óra között érkezhettek és indulhattak, a többi időben a nemzetközi erőké volt a légtér. Közvetlenül a repülőtér megnyitása után megindult a Croatia Airlines Zágráb-Szarajevó és a török Top Air Isztambul-Szarajevó járata. A Malév az elsők között, az Austrian Airlines, a Swissair után 1999. március 2-án indította meg menetrendszerinti járatát a bosnyák fővárosba.  

A forgalom fokozatos növekedése, a háborúban jelentősen megsérült infrastruktúra indokolta a folyamatos fejlesztést, modern utasterminál építését, új technológiák telepítését, a meglévő berendezések rekonstrukcióját. 2017. decemberben újabb kapacitásbővítést indítottak a megnövekedett forgalom biztonságos kiszolgálása érdekében.

A hagyományos légitársaságok mellett jelentős a low cost társaságok forgalma. 2021. február 3-án a Wizz Air Tuzla után Szarajevóban is bázist nyitott.