Negyven éve lobbant fel az olimpiai láng Szarajevóban

Egy boszniai barátom mondta, hogy Szarajevó háromszor került a világ figyelmének középpontjába. 1914-ben és 1992-ben, mindkettő véres háborúval összefüggésben és 1984-ben, amikor ez a gyönyörű nyugat-balkáni város adott otthont a téli olimpiai játékoknak. 

Negyven évvel ezelőtt, 1984. február 8-án délután 15 óra 44 perckor 60 000 néző előtt a Kosevo stadionban a legjobb jugoszláv műkorcsolyázó, Sandra Dubravčić meggyújtotta az olimpiai lángot. Az olimpiai láng a görögországi Olimpiából indult, repülővel érkezett Dubrovnikba, Jugoszlávián keresztül 2289 kilométert tett meg, hogy elérkezzen az olimpiai stadionba.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1978. május 18-án döntött Athénban, hogy Szarajevó rendezheti a XIV. Téli Olimpiai Játékokat. A Szarajevói Rádió addigi történetében először azon a napon szakította meg adását és mondta be a hírt. Az olimpiai játékok történetében a második szocialista országbeli város volt (az első Moszkva 1980-ban), ahol olimpiát rendeztek. Az utolsó fordulóban a versenytársak Sapporo és a közösen kandidáló két svéd város, Falun és Göteborg voltak.

Közös erőfeszítés

A város kiválasztása beleillett abba a folyamatba, ami 1968-ban indult. Az OECD országok Párizsban kidolgoztak egy projektet a szarajevói régió turisztikai fejlesztésére, hangsúlyozva, hogy a kontinentális turizmus egyik legvonzóbb területe a téli sport kedvelői számára. Az olimpiai játékok rendezésének odaítélése óriási lendületet adott. Hatalmas fejlesztések, építkezések történtek a városban, Szarajevó új szállodákat, új repülőtéri terminált kapott, modernizálták az infrastruktúrát a városban és a versenyeknek helyet adó környező hegyekben. Az építkezésben Jugoszlávia minden részéről vettek részt cégek.

 „Amikor elhatároztuk, hogy pályázunk, tulajdonképpen az volt a célunk, hogy ingyen reklámokat kapjunk a szarajevói turizmus fejlesztéséhez. És higgyétek el, az utolsó pillanatig, még Athénban sem hittem el, hogy nyerünk, figyelembe véve, hogy kik voltak még a jelöltek – Sapporo, és két svéd város: Fálun és Göteborg közösen. Elit helyszínek” – emlékezett visszaMirko Galić, akkori polgármester.

A játékokra 150 millió dollárt költöttek, és ez volt az első olimpia, ami nyereséggel – 12 millió dollár plusszal zárult.  Amit azonban Szarajevó kapott, az sokkal több volt, mint a pénz. 

A játékokon 49 csapat vett részt közel 1272 sportolóval 39 versenyen. Valamennyi versenyt le tudták bonyolítani 24 kilométeren belül a városban és a város környéki hegyeken, a Bjelasnicán, a Jahorinán, az Igmánon, a Trebevićen, a Kosevo Olimpiai Stadionban, a Zetra Olimpiai Komplexumban és a Skenderija Kulturális Sportközpontban.  

Az olimpia kabalafiguráját a jugoszláv újságok, magazinok, a televízió nézői választották ki hat döntőbe jutott figura közül. Volt kabalaválasztási bizottság, akik Vučkot, a kis barna farkast választották győztesnek. Jože Trobec szlovén tervező és illusztrátor tervezte, a mai napig Szarajevó egyik szimbóluma. Negyven év elteltével is láthatók Vučko képei szerte a városban éttermek és kávézók falára kitett plakátokon, vannak Vučko formájú emléktárgyak, sőt graffitik.

Nincs hó

Nem volt izgalommentes a játékok kezdete, a város és a versenyek helyszínei ugyanis hómentesek voltak. Már egy hónapja nem esett! 1984. február 7-én éjszaka azonban drasztikusan megváltozott az időjárás, megindult a havazás. Nagy hó esett, igazi téli hangulatot adott a városnak, ami újabb fejfájást okozott a szervezőknek: sikerül-e mindent időben kitakarítani a megnyitóra? A hóval borított Kosevo stadiont reggel kézzel takarították a Prva és a Druga gimnázium diákjai, a városlakók, kicsik és nagyok minden útról letakarították a havat, bár erre senki nem szólította fel őket. Az üzletek, éttermek, a bankok munkaideje korlátlan volt, addig dolgoztak, amíg szükség volt rájuk. Az egész város az olimpia lázában égett. A Játékok szervezésébe, lebonyolításába 10 450 önkéntes kapcsolódott be, 4000 cég és közel egymillió magánszemély támogatta. 

Eufórikus 10 nap

Tódultak a nézők és a turisták Szarajevóba. 250 ezer jegyet adtak el, ebből kétszázezret külföldön. A játékokról 7825 újságíró tudósított, a televízió közvetítéseket becslések szerint két és fél milliárd ember kísérte figyelemmel világszerte. 

A jugoszláv csapat legnagyobb sikerét a szlovén Jure Franko érte el óriás műlesiklásban. A második helyezése Jugoszlávia első téli olimpiai érme volt. A helyiek a pálya mellett traszparensekkel buzdították, amiken ez állt: „Jobban szeretjük Jureket, mint a bureket”.

A versenyek 10 napján a legtöbb érmet – 25-öt – a Szovjetunió szerezte, a legeredményesebb versenyző a finn Marja Lisa Hamalainen volt, aki északi sífutásban három aranyérmet, a váltóban egy bronzérmet szerzett. Szarajevó sztárjai kétségkívül a brit Jayne Torville és Christopher Dean jégtáncpáros voltak, akik szabadkorcsolyázásukra a bíróktól minden idők legmagasabb pontszámát kapták.

Viszontlátásra, drága Szarajevó!

A játékok február 19-én ünnepélyes ceremóniával zárult a Zetra Olimpiai Csarnokban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke,  Juan Antonio Samaranch ezekkel a szavakkal búcsúzott a városgól, és kiemelte, hogy az addigi legjobban szervezett olimpia volt. 

A városban a sportlétesítmények mellett 2850 új építésű lakás maradt, és 9500 új munkahely jött létre. Az Olimpiai Játékok után hozták azt a döntést, hogy az iskolákban a téli szünet 15 nap helyett 30 nap legyen, hogy több időt tudjanak a családok, a gyerekek a téli sportokkal tölteni. 

Az 1992-1995 között dúló háború hatalmas károkat okozott az olimpiai létesítményekben is, az igmani síugró sáncokat, a trebevići bobpályát egyelőre nem építették újjá. A Bjelašnicán és a Jahorinán történtek beruházások, felújították a Zetra  csarnokot.  

2002-ben Salt Lake Cityben felröppent egy utópisztikus gondolat, hogy a 2010-es játékokat Szarajevóban rendezzék meg, mert voltak, akik úgy gondolták, hogy tartozik a világ Bosznia-Hercegovinának, amiért nem tudták megállítani a háborút. Ez persze nem valósulhatott meg és a mai városvezetők úgy látják, hogy a következő húsz évben biztosan nem lesz lehetősége a boszniai fővárosnak egy újabb pályázat benyújtására. 

A téli olimpia minden bizonnyal az egyik legjobb dolog, ami Szarajevóval és Bosznia-Hercegovinával történt. A város lakói ma is büszkén emlékeznek:

“Mindannyian büszkék voltunk … és úgy dolgoztunk, mint a hangyák – a játékok különleges erőt adtak… Mindannyiunknak voltak vendégeink más köztársaságokból… összetartozás és testvériség… a város tele volt külföldiekkel. A bankban vendégeink voltak a Deutsche Banktól, akik figyelemmel kísérték az eseményeket és a munkánkat  Csodálatos volt büszkének lenni városunkra és munkánkra!”

2001-ben ugyanezen a napon a korcsolyapályán a Kosevo stadionban a gyerekek a téli olimpia megnyitójára emlékeztek, köztük az óvodás kisfiam is. A jelmezük ugyanaz volt, amit a hasonló korúak viseltek 1984-ben. Az edzőjük akkor szervező volt és a háború alatt megőrizte ezeket a relikviákat. 

Mert élni kell.