A Balkánon lakást keresni külön tudást igénylő feladat volt, amire a tapasztalat tanított meg minket. Szarajevóban is olyan helyen laktunk, amit a környező hegyekből nem lehetett lőni, nem véletlenül béreltek ott lakásokat külföldi diplomaták. Amikor mi 1999-ben kiköltöztünk, a magyar nagykövet rezidenciája is több más kollégájával együtt abban a negyedben volt. Lakás választás Ezzel a tudással felvértezve kezdtük el járni a várost. Úgy gondoltuk, először megpróbálkozunk egyedül, ha nem sikerül, akkor keresünk valami ügynökséget. Utánajártunk, hogy melyik országoknak van egyáltalán külképviselete Pristinában, ez volt az első kiindulópont. A másik, hogy milyen nemzetközi szervezetek működtetnek irodákat és hol. Volt listánk, volt térképünk, elindultunk. Nagyon sok házon, lakáson volt kint tábla angolul, hogy…

Donna Corleone, mondta kajánul tegnap a Laci, amikor elindultunk az Ikea felé. Mondta ezt azért, mert most átmenetileg egy nagy, fekete, sötétített üvegű városi terepjáróval poroszkálunk az utakon. A fényképen a szám elé tett mutatóujj egy kis magyarázatra szorul. A kétezres évek elején Pristinán két „család” osztozott, a Malév vezérképviselője az egyiknek a tagja volt. Laci kinevezésekor persze ezt nem tudtuk, aztán a dolgok szép lassan megvilágosodtak. Hogy a légitársaság képviselője miért éppen pont az az ember lett, azt a szüleimtől sokszor hallott, bár nem mindig alkalmazott „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve miatt ennyi év után sem fogom leírni, de ő volt. Történt, hogy egyszer együtt ültek a…