-
Psszt!
Donna Corleone, mondta kajánul tegnap a Laci, amikor elindultunk az Ikea felé. Mondta ezt azért, mert most átmenetileg egy nagy, fekete, sötétített üvegű városi terepjáróval poroszkálunk az utakon. A fényképen a szám elé tett mutatóujj egy kis magyarázatra szorul. A kétezres évek elején Pristinán két „család” osztozott, a Malév vezérképviselője az egyiknek a tagja volt. Laci kinevezésekor persze ezt nem tudtuk, aztán a dolgok szép lassan megvilágosodtak. Hogy a légitársaság képviselője miért éppen pont az az ember lett, azt a szüleimtől sokszor hallott, bár nem mindig alkalmazott „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve miatt ennyi év után sem fogom leírni, de ő volt. Történt, hogy egyszer együtt ültek a…
-
A ramadant lezáró ünnep – a bajram
Sok minden más volt Szarajevóban, mint itthon, más kultúra, más szokások. Ismerkedtünk, tanultuk, tiszteletben tartottuk. Különleges élmény volt az első ramadan, a kígyózó sorok látványa napnyugta előtt a pékségeknél somunra várva, az első iftar és az első bajram. A böjti hónapot lezáró háromnapos ünnep a ramadan kezdetéhez hasonlóan az Újhold első megpillantásával kezdődik, ezért ugyanúgy országonként földrajzi fekvésüktől függően változó. Ha a hold nem látszik, akkor a böjti hónap harminc napig tart. A bajram kezdetét hivatalosan bejelentik a mecsetekben és a médiákban. A boszniai újságok, internetes portálok napokkal előtte tájékoztatnak az ünnep első napjának hivatalos programjáról. A központi ünnepség helyszíne hagyományosan a szarajevói Gazi-Husrev bég dzsámi. Itt tartják a hajnali…
-
Csernobil Bukarestben
Alig három hete voltunk Bukarestben, kivittük már az akkor két és fél éves Ágit is, ültünk a teljes lakásfelújítás kellős közepén az egymásra tornyozott bútorokon és próbáltunk akklimatizálódni. Lacinak persze sokkal könnyebb volt, mert a repülők itthon is, ott is ugyanazok, jönnek-mennek, a repülőtér, bárhol is van a világon, ismerős terep. Nagy magyar kolónia volt, több mint száz család, de még szinte senkit nem ismertünk. Egy-egy meghívás igazi örömünnep volt. 1986. április 27-én vagy 28-án kormányjárat érkezett. A tanácskozás többnapos volt, a gép a személyzettel együtt ott maradt. 27-én este az akkori képviseletvezető vacsorán látta vendégül a személyzetet és minket is meghívott. Most, hogy így visszaemlékszek, látom magam előtt a…
-
Birtokba vettük a várnai lakást
A várnai nyolcadik emeleti lakás nem volt nagyobb, mint harmincöt négyzetméter. A hálószobában a franciaágy és a szekrény mellett elfért Ági kiságya úgy, hogy a franciaágyat annyira rá kellett tolni a szekrényre, hogy éppen ki tudtuk nyitni az ajtaját. A másik szobában, a „nappaliban” volt egy sarokgarnitúra, amiből ágyat lehetett csinálni. A fő tartózkodási hely a konyha volt, no, nem azért, mintha állandóan főztem volna, sőt, hanem mert ez volt a lakás központi helyisége, itt volt egy kisképernyős tévé, egy asztal és innen lehetett kimenni az erkélyre is. A harmincöt négyzetméterbe még belefért egy fürdőszoba és az előszoba. Tudtuk, hogy egy átmeneti szálláshely, nagyjából így is álltunk hozzá, de soha…
-
Húsvét a pristinai Hotel Hollywoodban
Szarajevói kiküldetésünk ideje alatt (2000-2004) a Malév vezetésében ismételten jelentős változások álltak be, hetedik vonalbeli emberek jutottak döntési pozícióba, akiket a valódi szakemberek a legveszélyesebbnek tartanak. Ők azok, akik ostobák, tudásuk korlátozott, viszont hatalmuk van. A kicsit értelmesebbje érzi, hogy túl nagy a kabát, de sokan még azt sem, és a vezetői, szakmai kompetenciájuk hiányát arroganciával, a másik megalázásával, vezetői státuszukból eredő döntésük megkérdőjelezhetetlenségével kompenzálják. Nagyjából ilyen vezetői voltak a külföldi értékesítési osztálynak, amikor a nemzeti légitársaság 2003. április 1-jén menetrendszerinti járatot indított Pristinába, és a képviselet, az állomás felállítására, az üzemelés beindítására Lacit nevezték ki a koszovói fővárosba, és küldték át Szarajevóból. Mi ott maradtunk a két gyerekkel,…
-
Kis Malév emlékezet
Érettségit követően három hónapos várakozás után végre megjött a távirat: másnap jelentkezzen a Malév személyzeti osztályon. Őszintén szólva azt sem nagyon tudtam, hogy kell kimenni a repülőtérre, a belvárosból a Nagyvárad térnél tovább nem nagyon jártam, de persze leküzdöttem ezt az akadályt. Felvettek a számítástechnikai osztályra, és ahogy ballagtam a betonon az osztálynak helyet adó sárga barakk felé, és tekergettem a fejemet rácsodálkozva a fel-és leszálló gépekre, aztán elhaladva a hangár mellett a karnyújtásnyira álló Malév gépekre, már tudtam, hogy mindegy, mit kell csinálnom, én itt akarok baktatni minden nap. Beszippantott. Egyetlen zokszó nélkül keltem reggelenként fél 5-kor, hogy sokszor én legyek az, aki a körúti bérházban még a házmester…
-
Ünnepnapok káosza Boszniában
A balkáni média vérmérsékletének megfelelően kommentálta a boszniai Szerb Köztársaság napjának, január 9-ének ünneplését. 1992-ben ezen a napon a szarajevói parlamentben a szerb képviselők egyoldalúan elfogadtak egy nyilatkozatot Bosznia-Hercegovina Szerb Népi Köztársaság kikiáltásáról, deklarálták a Szerb Köztársaság megalakítását azzal a céllal, hogy csatlakozzanak a már szétesőben lévő Jugoszláviához. Az önjelölt köztársaság élén Radovan Karadžić, Biljana Plavšić és Momčilo Krajišnik állt, akiket később a hágai nemzetközi bíróságon háborús bűncselekményekért elítéltek. A bosnyák és horvát képviselők nem fogadták el a nyilatkozatot, ez a két nép január 9-ét a boszniai háború kezdetének, a nemszerb lakosság elleni etnikai tisztogatás, háborús bűnök és népirtás kezdetének tekinti. Az Alkotmánybíróság 1992. február 28-án megsemmisítette a nyilatkozatot, és…
-
A mi maléves Zsigulink
Lada találkozó van ma az Aeroparkban, a Facebookon szembejön egy Malév festéses Zsiguli kombi képe, amit élményautózásra használnak a parkban és elgondolkoztam a mi maléves Zsigulink történetén. 1986-ban, a romániai kiküldetéskor nem volt saját autónk, kaptunk egy szolgálati 1200-es Zsiguli kombit. A jármű osztályon jó érzékkel olyan autót választottak, ami „csak” Malév festéses volt, felirat nélküli. Kezdetben én ezt nehezményeztem, aztán rájöttem, hogy jobb így. Az autó ezzel a festéssel meglehetősen feltűnő volt, de a románok többségének fogalma sem volt róla, hogy a magyar légitársaság kocsija, viszont a különböző szolgálatok remekül szemmel tudták tartani. Volt, hogy bántották. Amikor a bukaresti bulevardul Magherun, a nyelvet még nem nagyon értve, nem…
-
Augusztus 20. Koszovóban
Nézném a királyi televízióban a vízi- és légi parádét, de nem jön. Már évek óta nem jön, most – nagyon helyesen – a koronavírus miatt nem, de azért hiányzik a régi. Mert én még ezen szocializálódtam, aztán még azután is volt, amikor már egyesek szerint nem is lehetett volna. Sőt, még olyan is volt, hogy a nemzeti légitársaság repülője húzott át a Duna felett. Emlékszem, annyi engedélyt kellett hozzá beszerezni, szerintem még a pilóták lábméretét is meg kellett adnunk. Nézhetném a katonai eskütételt, de mégsem, inkább előkerestem ezt az írást, mert még mindig mosolyogva gondolok arra a majdnem húsz évvel ezelőtti augusztus 20-ra Pristinában. Emlékszem, hogy a hétéves kisfiam a…
-
Várna 1985
Az ember keres valamit és egészen biztos, hogy olyan akad a kezébe, amire nem is gondolt. Mint például egy fénykép Várnából, ami becsúszott két album közé. A kép 1985-ben készült a bolgár tengerparti városban, ahol a nyári szezonban dolgozott a férjem, mi pedig a maléves autó mellett alig észrevehető kb. 98 cm-es 20 hónapos lányunkkal osztoztunk “sanyarú” sorsában. A munka tenger sok volt (ezt azért a tengerparti városra jól kitaláltam), de tényleg úgy jártak az 54-esek a bolgár tengerpartra teletömve szakszervezetis nyaralókkal, mint ahogyan évekkel később mondta a 767-es típus főpilótája, miszerint „úgy járunk New-Yorkba, mint a villamos”. De ez egy másik történet. Magyar turistának lenni nagyon jó volt…