-
Bulgáriai nyaralás 2024-ben
Harminckilenc év után utaztunk újra Bulgáriába. Az 1985-ben Várnában és Burgaszban töltött hónapokról itt és itt írtam már. Nem éreztük úgy, hogy szeretnénk oda visszamenni, de az idei nyaralás tervezésnél egyszer csak elénk jött, hogy a Ryanair épp a születésnapomon, június 2-án indítja burgaszi járatát és azt gondoltuk, miért ne? Hosszasan keresgéltem a szállodák között és rátaláltam az ötcsillagos (ez bolgár ötcsillag, de négycsillagos mindenhol lenne) Moonlight hotelre Szveti Vlasz üdülőhelyen. Szveti Vlasz a Naposparttól északra fekszik, Neszebar közigazgatási területhez tartozik. Több mint kétezer éves település, kis halászfalu volt, ami mára kedvelt üdülőhellyé változott. Közvetlenül a tengerparton végig szállodák, a hegyoldalban apartmanházak, lakóparkok. Előszezonban voltunk, még kevés vendég, kényelmesen lehetett…
-
Szarajevó – Sportoltak a gyerekek
Nem is keveset. Teniszeztek, korcsolyáztak, síeltek. Ez utóbbi kettő itt nem is volt kérdés. Nem lehetett nem kihasználni azt a kivételes lehetőséget, hogy a bosnyák fővárost téli olimpiai létesítmények veszik körül. Szarajevó adott otthont 1984-ben a XIV. Téli Olimpiai Játékoknak, a környező hegyek kitűnő lehetőségeket kínálnak a téli sportok szerelmeseinek. Olimpiai város Amikor mi kint éltünk, 1999-2003 között, ahogy távolabb került a háború, egyre többen hódoltak ismét ezen szenvedélyüknek. És borzasztóan el vannak kényeztetve. Egy órányi autózással több síterep is kényelmesen elérhető. A háború nyomait akkorra még nem sikerült teljesen eltüntetni. A szállodákban turisták helyett még menekültek laktak, a Igmanon a síugró sáncok még romosan árválkodtak. Voltak azonban már használható…
-
A bulgáriai rezsim
1985. Nyár. Bolgár tengerpart. Napospart, Aranyhomok. Kell ennél több? Özönlöttek a magyarok, turisták, szakszervezeti beutaltak, a járatok tele voltak, mint a déli busz. Mi azonban nem turisták voltunk, hanem hat hónapig lakosság. Annak minden előnyével és hátrányával. Hogy mi volt az előnye? Tulajdonképpen hat hónapig nyaraltunk, de persze ez nem volt teljesen igaz. Lacinak szakmailag nagyon sok előnye volt, nekem lényegesen kevesebb, de az kétségtelen előny volt, hogy a fiókból bármikor elővehettem a hazaúti repülőjegyet. Várnában és Burgaszban a lakás olyan volt, amilyen, de úgy gondoltuk, fél évet ki lehet bírni még egy másfél éves kislánnyal is. Amire nem számítottunk, az az elképzelhetetlen mennyiségű csótány volt Várnában és a rezsim.…
Ezeket is érdemes megnézni
Ha karácsony, akkor a romániai forradalom
Csernobil Bukarestben
A ramadant lezáró ünnep – a bajram
-
Szarajevó – Balkán
Négy év után az Interline klubbal voltam újra Boszniában. Most, hogy a komputeren a képeket rendezgetem, előbukkantak a 2018-ban Szarajevóban készített fotók és az akkor írt szösszenetem. Sajnos azóta már nincs közvetlen légi összeköttetés a bosnyák fővárossal, de aki teheti, vegye fel a bakancslistájára. Újra Szarajevóban 2018-ban Szarajevó Balkán. Igaz, Nyugat-Balkán, de mégis Balkán, amire itthon fennhordott orral, fintorogva, lenézően legyinteni szoktak. Volt maléves kolléganőm is azt kérdezte, hogy jár oda egyáltalán valaki? Voltak utasok is a gépen? Igen, járnak oda Európa, a Közel-Kelet számos városából hagyományos és low cost légitársaságok, időről-időre charter légitársaságok. Egykor a Malévnak is napi járata volt Budapest-Szarajevó között. A háború után az elsők között voltunk…
Ezeket is érdemes megnézni
Srebrenica emlékezik
A szarajevói csevap
Bosznia első női muszlim orvosnőjéről
-
Pristinai mindennapok
A Balkánon lakást keresni külön tudást igénylő feladat volt, amire a tapasztalat tanított meg minket. Szarajevóban is olyan helyen laktunk, amit a környező hegyekből nem lehetett lőni, nem véletlenül béreltek ott lakásokat külföldi diplomaták. Amikor mi 1999-ben kiköltöztünk, a magyar nagykövet rezidenciája is több más kollégájával együtt abban a negyedben volt. Lakás választás Ezzel a tudással felvértezve kezdtük el járni a várost. Úgy gondoltuk, először megpróbálkozunk egyedül, ha nem sikerül, akkor keresünk valami ügynökséget. Utánajártunk, hogy melyik országoknak van egyáltalán külképviselete Pristinában, ez volt az első kiindulópont. A másik, hogy milyen nemzetközi szervezetek működtetnek irodákat és hol. Volt listánk, volt térképünk, elindultunk. Nagyon sok házon, lakáson volt kint tábla angolul, hogy…
Ezeket is érdemes megnézni
A bulgáriai rezsim
Két mázsa tűzifa Bukarestben – avagy “elvesszük a fát a lakosság elől”
Bulgáriai nyaralás 2024-ben
-
A szarajevói háborús alagút
Amikor 1999-ben kiköltöztünk Szarajevóba, annyit tudtunk a délszláv háborúról, amit a híradók mutattak. Egész más azonban a TV képernyőjén látni, hogy többszáz kilométerre békés otthonunktól házakat rombolnak le, emberek lőnek egymásra, mint fizikális közelségbe kerülni a pusztítással. Helyi barátainktól nem is nagyon mertük kérdezni, hol és hogyan élték át a háborút, akkor beszéltünk csak róla, ha ők kezdeményezték. Egy ilyen beszélgetés alkalmával mesélte a repülőtér egyik vezetője, hogy a reptér dokumentációit az „alagúton” mentette ki a városból. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, érdekesnek találtuk, aztán mástól is hallottunk a háborús alagútról, a helyén létrejött múzeumról és elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi is az. A háború előkészületei 1992-ben a Jugoszláv Néphadsereg fenntartások…
-
Ha karácsony, akkor a romániai forradalom
Ha karácsony, akkor a romániai forradalom. 1989-ben az egész ünnepet a tv előtt ültük végig, és minden évben eszembe jut az a nap, az a december 21-e. Az 1980-as évek végén tombolt az önkontrollját vesztett Ceauşescu rezsim. A két ország közötti egyre romló kapcsolat következménye volt 1988-ban a kolozsvári főkonzulátus bezáratása. Valamennyi dokumentum, irat, akta lekerült Bukarestbe, onnantól kezdve egész Románia területén felmerülő bármiféle konzuli ügyet a fővárosban és a fővárosból kellett intézni. Egyre nőtt az áttelepülési kérelmet beadók száma, ők az ország legtávolabbi pontjáról is kénytelenek voltak Bukarestbe utazni, ami az akkori közlekedési viszonyok között nem volt egyszerű. Reggelenként munkába menet láttam, hogyan kanyarog a sor, mekkora tömeg várakozik,…
Ezeket is érdemes megnézni
Augusztus 20. Koszovóban
Birtokba vettük a várnai lakást
Megfigyelnek. Lehallgatnak.
-
Két mázsa tűzifa Bukarestben – avagy “elvesszük a fát a lakosság elől”
Itt a fűtési szezon, és van, ahol a fűtőanyag a tűzifa. A hideg évszak közeledtével gyakran eszembe jutnak a bukaresti telek, és eszembe jut a két mázsa tűzifa. 1986 telén még csak kapkodtuk a fejünket, viszonylag friss kiküldöttként próbáltunk berendezkedni, megtanulni a romániai életet. Szép, nagypolgári lakásunk volt központi fűtéssel, a háznak saját gázkazánja volt a pincében. A lakás dísze volt a kandalló, a kéményét azonban az elődünk a hideg miatt befalaztatta. Bukaresti tapasztalat híján kezdetben sajnáltuk, mert elképzeltük, ahogy a filmekben is, milyen szép lenne a kandallóban lobogó tűz! A hálószobában lévő cserépkályha viszont egy cseppet sem dobott fel minket, a lakás tartozékának, de nem használandó tárgynak tekintettük. Engem…
-
Sarajevski tunel – a Megváltás alagútja
Amikor 1999-ben kiköltöztünk Szarajevóba, nagyon keveset tudtunk a délszláv háborúról, csak annyit, amit a híradók mutattak. Egész más azonban a TV képernyőjén látni, hogy többszáz kilométerre békés otthonunktól házakat rombolnak le, emberek lőnek egymásra, mint fizikális közelségbe kerülni a pusztítással. Helyi barátainktól kezdetben nem is nagyon mertük kérdezni, hol és hogyan élték át a háborút, akkor beszéltünk csak róla, ha ők kezdeményezték. Egy ilyen beszélgetés alkalmával mesélte a repülőtér egyik vezetője, hogy a reptér dokumentációit az „alagúton” mentette ki a városból. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, érdekesnek találtuk, aztán mástól is hallottunk a háborús alagútról, a helyén létrejött múzeumról és elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi is az. A repülőtér várostól távolabb…
Ezeket is érdemes megnézni
Srebrenica emlékezik
Egy mozi a háború őrületében
Huszonéves haditudósító utolsó kiáltása Srebrenicából
-
Megfigyelnek. Lehallgatnak.
Azt írják a lapok, hogy az igazságügyminiszter április közepéig 499 esetben adott engedélyt a titkosszolgálatoknek, hogy valakit tudta nélkül akár rejtett kamerával is megfigyeljenek, lehallgassanak, a lakását titokban átkutassák, vagy hogy éppen a leveleit elolvassák. és akkor még nem beszéltünk a bíróságok által kiadott határozatokról, vagy azokról az esetekről, amihez elég a szakszolgálat főigazgatójának engedélye. Emberek százait követik titkosszolgálati eszközökkel az országban. Békeidőben. Arról nem szólnak a hírek, hogy miért kellett ennyi esetben kihagyni a bíróságokat? Elfogadom a lehallgatás, megfigyelés szükségességét, ha az alaposan megindokolt, annak elkerülhetetlensége minden oldalról megerősített, és arra az engedélyt a bíróság adja ki. Ha ez nincs meg, akkor az ember elkezd gyanakodni. Megfélemlítés? Kicsinyes bosszú?…
