Néztem húsvétkor a II. János Pál pápa életéről szóló filmet, és abban is szó esett arról, hogy többször felvetette, a háború alatt neki Boszniába kell mennie. 1994-ben a szarajevói érkezés előkészületei már majdnem befejeződtek, ám a látogatásra nem kerülhetett sor. Ahogyan a filmben is mondták, sem a nemzetközi közösségek, sem a helyiek nem akarták, de nem is tudták garantálni a pápa és a zarándokok biztonságát. Az ő biztonságuk volt az, ami miatt II. János Pál hajlandó volt elhalasztani az utazást. Castel Gandolfoban mondta el azt a beszédet, amit Szarajevóban szeretett volna. A boszniai televízió egyenesben közvetítette, a pápa úgy beszélt, mintha ott lett volna. Három évvel később, 1997. április 12-13-án…

Már írtam a szarajevói Teleki Blankáról, Hajji Staka Skenderova szerb ortodox apácáról, aki 1858-ban megnyitotta Bosznia első lányiskoláját, a Szent Száva iskolát. Közeli barátnője, később legfőbb támasza volt egy angol nő, Adeline Pauline Irby, Miss Irby, aki ugyancsak szarajevói munkásságával kitörölhetetlen nyomot hagyott. A középkor óta Bosznia és Szarajevó különféle misszionáriusok számára kedvelt célpont volt. Adeline 1831. december 19-én született Boyland Hallban (Norfolk), Nagy-Britanniában. Anyja részéről tekintélyes bankárok családjába tartozott, apja, Frederick Paul Irby a haditengerészet tengernagya volt. Szülei halála után Adeline Irby Londonba ment, ahol elit iskolákban tanult. Kezdetben a nyelvek, később pedig az oktatás érdekelte. Miután 1859-ben befejezte az iskolát, egy iskolatársával, Georgina Mackenzievel felfedező útra indult Kelet-Európába. Bécs-Pozsony-Krakkó…

Már hivatalos. Oscar-díjra jelölték Jasmila Žbanić bosnyák rendezőnő Quo vadis, Aida? című filmjét a nem angol nyelvű filmek kategóriában. Tizenkilenc évvel ezelőtt Danis Tanović Senki földje (Ničija zemlja) című filmje ugyanebben a kategóriában nyert. A Quo Vadis, Aida? az első Boszniában készült játékfilm, ami a srebrenicai népirtás témájával foglalkozik. Az ENSZ által védett enklávé utolsó napjait mutatja be, amikor a várost elfoglaló szerb csapatok nyolcezer muzulmán férfit és fiúgyermeket öltek meg. A mészárlás előtti órákban játszódó film főszereplője Aida Selmanagić ENSZ tolmács. Az ő karakterének alapja Hasan Nuhanović tolmács visszaemlékezése, aki saját srebrenicai emlékeit az Utolsó menedékházban címmel írta meg. Miközben a rémült bosnyákok ezrei keresnek menedéket a holland békefenntartók…

Huszonöt évvel ezelőtt, 1996. március 19-én feloldották a négyéves blokádot Szarajevó egyik legnagyobb kerületében, Grbavicán.  Az 1995. decemberben Párizsban aláírt daytoni békeegyezmény nyomán 1996. február 29-én kezdődött meg az 1425 napig ostrom alatt álló város „felszabadulása”, a szerb katonai erők visszavonulása. Ebben a folyamatban volt az utolsó kerület Grbavica, a Szerb Köztársaság hadserege ezt a területet hagyta el legutoljára. A kerület emblematikus, mindenki által ismert létesítményét, a Željezničar stadionját, népi nyelven a „Kupák völgyét”, pontosabban a nyugati tribünt  1992. május 4-én felgyújtották, a stadion többi részét aláaknázták. A tűzben megsemmisült 316 serleg, amiből 42 a focistáké volt, a többit az akkor 14 klubot számláló Željezničar Sportegyesület más klubjai nyerték el.…

Gondolatok Radovan Karadžić parlamenti felszólalásaiból “Ha háború lesz, annak Szarajevóban kell kezdődni és végződni.” “Szarajevó Centar önkormányzat egész területe szerb föld”. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések vannak a Szerb Köztársaság háborús elnökének, a hadseregének legfőbb parancsnokának, Radovan Karadžić háborús bűnösnek parlamenti felszólalásaiban. A „Népirtás jegyzőkönyvei” c. kiadványt a Srebrenica Emlékközpont jelentette meg a közelmúltban. A Szerb Köztársaság parlamentje 1991 és 1996 közötti üléseinek jegyzőkönyveit tartalmazza. Ezek a dokumentumok korábban is nyilvánosak, de szinte hozzáférhetetlenek voltak. A formátumuk nem tette könnyűvé az ilyen tartalmak keresését, és az Emlékközpont megismerve azok tartalmát, fontosnak tartja nyilvánosságra hozásukat.   1992. március 27-én az úgynevezett Szerb Nép Közgyűlésének bosznia-hercegovinai ülésén Karadžić a felszólalásában arról beszélt,…

Szarajevónak 1687-ben 55 000 lakosa, 10 000 háza, 4 000 üzlethelyisége, 117 dzsámija, pravoszláv és katolikus temploma és zsinagógája volt. Amikor Savoyai Jenő 1697. október 25-én megtámadta, az épületek 85 százalékát leromboltatta, a katonái 300 szarajevói lányt elvittek rabságba. Így lett a Habsburg császárság és Magyar Királyság törökverő hőse a boszniaiak legnagyobb ellensége és ezt a címet csak a 20. században tudta tőle elvenni Radovan Karadžić. Bosznia-Hercegovinát az ötszázéves török uralom után 1878-ban a berlini kongresszus döntése az Osztrák-Magyar Monarchia politikai, közjogi irányítása alá helyezte. Az új kormány elhatározta, hogy kaszárnyát épít a hegy tetején a Stari Grad fölött. Nem sokkal az átadási ceremónia előtt jelentették be, hogy az új…