Két évvel ezelőtt, 2021. április 8-án 84 éves korában hosszú betegség után halt meg Jovan Divjak. Egy szerb tábornok, aki Szarajevó védelmét vezette. Belgrádban született, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) tisztje volt.   Az 1960-as években hadnagyként érkezett Szarajevóba.  1991-ben, nem sokkal a háború előtt egy katonai bíróság elítélte, amiért hivatalosan dezertált és csatlakozott a Bosznia-Hercegovinai köztársaság hadseregéhez. A szarajevói katonai akadémia egykori diákjai az egyik legjobb tanárként emlékeznek rá, a szarajevóiak ma is szuperlatívuszokban beszélnek róla. Nemcsak hogy Szarajevóban maradt, ő volt a szerb, aki Szarajevó más szerbekkel szembeni védelmének parancsnoka lett. Szimbolikus jelentőségű. Bosznia muzulmánok uralta hadsereg parancsnokságának egyetlen szerb tagja a százezer ember életét követelő háborúban. Ne lőj!…

2001 óta április 5-e Szarajevóban a tiszteletadásé, a fejethajtásé, az emlékezésé két fiatal lány emléktáblájánál a Miljackán átívelő róluk elnevezett kis hídon. Suada Dilberović és Olga Sučić Szarajevó ostromának első polgári áldozatai voltak 1992. április 5-én.  Azon a napon a boszniai főváros lakói békés felvonulást szerveztek, ezrek vonultak keresztül a városon zászlókkal, Tito arcképével és transzparensekkel. Az összegyűlt ezrek a város kettészakítása, a viszály ellen, a szabadságért tüntettek. „Mi békét akarunk!”, „Ez Szarajevó, békét akarunk!” Ezek a feliratok voltak a táblákon. „Megyek megvédeni Szarajevómat” – mondta Suada amikor eljött otthonról, és Olgával együtt csatlakozott a sokasághoz. Amikor a tömeg az akkor Vrbanjanak nevezett hídhoz ért, lövéseket hallottak a Jugoszláv Néphadsereg…

Szarajevó a kávéházak városa. Kedvencem a Katedrálissal szemben a Strossmajer utca, amit nyáron teljes hosszában színpompás ernyők alatt kényelmes kávéházi teraszok uralnak. De az egész városra jellemző, hogy ahol van akár csak pár négyzetméternyi hely, kitesznek egy-két asztalt székekkel, és kávéznak. A kávézás kultúrája A kávézás a nyugat-balkáni országokban sokkal többet jelent, mint egy forró ital elfogyasztása. Rituálé, aminek egyik legfontosabb eleme a megfelelő hely és egy jó beszélgetőpartner. Az emberek bármilyen szegények, bármilyen körülmények vannak, arra mindig találnak módot, hogy leüljenek egy kávéra és beszélgessenek.  A kávézás hagyománya Szarajevóban közel fél évezredre tekint vissza. Az Oszmán Birodalom részeként a város jelentős politikai, szellemi és kereskedelmi központtá vált, egyre épültek…

Szarajevóban lenni mindig jó. Gazdag történelme, a török kort idéző városnegyedek girbe-gurba utcái, földszintes házai, a Monarchia korának feelingje semmivel össze nem hasonlítható. Ha ez még nem lenne elég vonzó, akkor ott vannak a kulináris élvezetek, amik közül magasan kiemelkedik a csevapcsicsa. Aki egyszer kóstolta a szarajevói csevapot, az tudja, hogy miről beszélek. A csevapcsicsa megszületése Kezdetben ez az egyszerű étel nem volt túl népszerű Boszniában. Faluhelyen, vagy kirándulásokon fogyasztották, amikor nem volt lehetőség komolyabb ételek elkészítésére. A 20. század elején a felgyorsult élettempó is hozzájárult a grillételek népszerűségéhez. A Jugoszláv Királyság idején Szarajevóban is megjelent az első csevapcsicsát kínáló üzlet a mai Aeroplan étterem bejáratától balra. A tulajdonost mindenki…

A háború sújtotta városokban az emberek igyekeznek a mindennapjaikat kicsit élhetőbbé tenni, akárcsak rövid időre is kizárni a külvilág borzalmait. Nem volt ez másképp harminc évvel ezelőtt Szarajevóban sem, ahol a város Grbavica kerületében lévő stadion felett a labdák helyett a golyók repültek. A városnak két jelentős, rivális labdarúgó klubja van, az FK Sarajevo és a kékek, az FK Željezničar. Utóbbiak otthona a Grbavica stadion.  A Željezničar az egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkező klub az egykori Jugoszlávia területén. Tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Az egyik legnagyobb sikert 1972-ben érte el, amikor megnyerte a „nagy négyes”, a Crvena Zvezda, a Partizan, a Dinamo és a Hajduk által uralt nemzeti bajnokságot. 1985-ben UEFA…

A pedagógusok világnapja alkalmával eszembe jutottak a gyerekek szarajevói tanárai, akik közül többen a háború alatt is tanítottak. A boszniai főváros 1992-től 1995-ig tartó négy éves ostroma alatt az iskolák nem működtek, ennek ellenére diákok tízezrei tanultak nem „szabvány szerinti” tantermekben, sokszor életük kockáztatásával. Humanitárius segélyek A háború kitörése váratlanul érte az oktatást. Ott álltak a pedagógusok néhány tankönyvvel, órákra felkészítő anyagokkal, és a diákok néhány füzettel, tollal és könyvvel. Amikor már megindultak a humanitárius segélyszállítmányok, akkor érkeztek tankönyvek, füzetek, ceruzák, egyéb iskolai felszerelések. A hiányok pótlására utcai árusoktól is vásároltak régi tankönyveket. Nem szabványos tantermek A háborús körülmények miatt az Oktatási Titkárság nem ragaszkodott ahhoz, hogy a diákoknak iskolába…